Csak szerencsével pillanthatjuk meg félénk madarunkat

A hazánkban tavaszi-őszi átvonuló a kerti rozsdafarkúval (Phoenicurus phoenicurus), amellyel nem könnyű összefutni. Régebben gyakoribb költőfaj volt, napjaikra nagyon megritkult.

Pár napja Barátfapuszta határában fekvő bokorsorokban több példányával is találkoztam. Jöttemre mindig a bokorsor egy védett részére ülnek ki, majd ha az ember távolabb megpihen egy rejtekhelyen, kisvártatva kirepülnek táplálkozni a nyílt részre, majd szinte ugyanarra az ágra rebbennek vissza.

A ’90-es évek legelején a Tisza árterén találkoztam madarunkkal, ahol a vízparti nyaralókon is fészkelt. Tiszasüly határban, a gátnál még több éneklő hímmel találkozhattam, itt a botoló füzek odvaiban fészkeltek.

Ma már, ha látni szeretném, ellátogatok Velembe, ott két költőpárt ismerek, a környező országok közül Szlovéniában gyakrabban látható. Szeptember közepétől október közepéig elég intenzív a vonulása.

Megfigyelni – véleményem szerint – nagy szerencse kérdése.

Nem azért, mert ritka vonuló, sokkal inkább azért, mert rejtve mozog és igen félénk madár.

A dűlőket kísérő bokorsorból, ha felrepül, nyomban eltűnik a csalitos másik oldalán. Kedveli a nyílt részeket, gyakran a földre lerepülve vadászik rovarokra.

A telet Afrika trópusi részein tölti. Tavaszi vonulása április hónapra esik, korábban Tihanyban a Külső-tavat szegélyező bokorsorban is egy szép nászruhás hímet figyeltem meg.

Leggyakrabban a gyűrűző táborokban lehet vele találkozni, ebből is látszik, hogy sokkal több egyed vonul át hazákban, mint amennyit sikerül megfigyelni. Európai állománya csökken, a sérülékeny madárfajok közé tartozik, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.