Emberi segítséggel biztosabb egyes lepkék túlélése
A veszélyeztetett lepkefajok egyedszáma évente 8 százalékkal csökken, egy évtized alatt felére esik az állományuk nagysága.
Világszerte zuhanóban van az ízeltlábúak száma, ennek együttes oka az élőhelyvesztés, a klímaváltozás és az irtószerek használata. Bár ahhoz, hogy élővilágunk megőrizze egészséges működését, minden élőlényre szükség van, az ember saját érdekei miatt elsősorban a beporzókért szokott aggódni. A lepkék pedig közéjük tartoznak.
A Washington Állami Egyetem kutatóinak vezetésével egy csoport arra jutott, hogy a leginkább veszélyeztetett fajok számára az emberi segítséggel támogatott életkörülmények jelenthetik a kiutat. A kutatók az USA területén élő 34 veszélyben lévő lepkefaj 114 populációját vizsgálták meg, a Journal of Applied Ecology folyóiratban közölt tanulmányukban. Az eredményeik szerint az élőhelyek menedzselése lelassíthatja, sőt, akár meg is fordíthatja a csökkenő tendenciát.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a klímaváltozás hatására eltolódó életciklus miként befolyásolta a lepkék hosszú távú életlehetőségeit. Nem meglepő módon minél nagyobb volt az eltolódás, annál rosszabb volt a lepke esélye a túlélésre.
„Azonban azt is kiderítettük, hogy az élőhely menedzselésével ezeket, a lepke életét érintő éghajlatváltozási a hatásokat enyhíteni tudtuk. Azok a populációk, amelyek élőhelyét gyakrabban kezelték, csak kisebb eltolódástól szenvedtek” – magyarázta Collin Edwards, a kutatás vezetője.
Ez ugyan nem fogja minden klímaváltozás miatti gondjukat megoldani, ám számos hatást enyhíthetünk vele. „Lehetőségünk van arra, hogy helyi szinten tegyünk valami jót ezekért a populációkért” – tette hozzá Elizabeth Crone professzor.
Mik is azok az élőhelykezelési módszerek, amikkel segíteni lehet?
Olyasmire gondoljunk, mint az egyes területeken számos növény és állat számára fontos kis léptékű, ellenőrzött égetések (ezek a nagy, pusztító tüzeket is megelőzik). Ide tartozik az is, hogy a betelepült, inváziós gyomokat irtsák, vagy épp megfelelő időben kaszáljanak, illetve az is, hogy a lepke számára fontos növényfajokat – a hernyó tápnövényét és a kifejlett lepke számára nektárt adót is – ültessék.
Ezeket persze átgondoltan, a célzott fajok igényeinek megfelelően kell csinálni, de ebben még az önkéntesek is segíthetnek a gyomirtásban, növénytelepítésben. Sőt, erre akár a saját kertünkben is odafigyelhetünk. (Természetesen olyan lepkék számára kell tápnövényt biztosítani, amiről tudjuk, hogy valóban él is az helyszínen.)
„Csak bátorítani tudjuk az embereket, hogy ültessenek minél több őshonos vadvirágot és növényt, amelyek a hernyóknak táplálékul szolgálnak, a lepkéknek pedig nektárforrást jelentenek” – tette hozzá Cheryl Schultz. E növényeket természetesen vegyszermentesen kell nevelni. A vegyszerhasználat visszaszorításával alapvetően tudjuk segíteni a lepkéket és más rovarokat is.