Véget vetnek a brit borzirtásnak

A szarvasmarha-gümőkórt, gyakorlatilag tuberkulózist a mi megbetegedéseinkért felelőssel rokon mikroba, a Mycobacterium bovis okozza, amelynek többek közt a vadon élő borzok is a hordozói. Mivel Nagy-Britanniában célul tűzték ki a szarvasmarha-gümőkór legyőzését, ezért kitalálták, hogy ehhez a borzállomány megtizedelése a követendő út. (Hazánk az 1960-as évek óta szarvasmarha-gümőkór mentesnek tekinthető.)

A fertőzés igen jelentős gazdasági károkat okoz, mert a beteg marhák kevesebb tejet adnak, és lassabban, kisebb termetűvé fejlődnek. Emellett a kórokozó a nyers (nem pasztőrözött) tej fogyasztása révén az emberre is átterjedhet.

A Mycobacterium bovis igen elterjedt kórokozó, az oposszumtól a lámáig sokféle állatot megfertőz, a fertőződéshez közvetlen kontaktusra van szükség a beteg állattal, vagy annak valamely testváladékával. A borzokban tartósan fennmaradhat a kórokozó állománya, és képesek megfertőzni a marhákat, azonban a marhák sokkal, de sokkal gyakrabban fertőzik meg egymást, mint a borzok őket.

A britek a szarvasmarha-gümőkór miatt az elmúlt évtizedben 278 ezer marhát öltek le, és ugyanezen okból 230 ezer borzot is, a természetvédő szervezetek felháborodása és tiltakozása ellenére. A Londoni Zoológiai Társaság (ZSL) például a marhatenyésztők bevonásával már végzett kísérleteket is a borzok védőoltásával, amit igen hatékonynak találtak: a korábbi 16 százalékos fertőzöttség nullára esett le a vakcinázás hatására.

A borzirtás ellenzőinek egy olyan érve is van, hogy amennyiben a szarvasmarha tenyésztő területeken kiirtják az összes borzot, akkor máshonnan fognak ide betelepülni, mert nyilván betöltik a megüresedett ökológiai fülkét. Ez pedig csúnyán visszaüthet, mivel így sokkal gyorsabban terjedhet a gümőkór is a nagyobb távolságokat bejáró borzok révén.

A borz Nagy-Britannia legnagyobb termetű ragadozója, talán kevesen tudják róla, hogy igencsak társas lény, 4-7 egyedből álló csoportokban él, amelyek közös kotorékban laknak, ezeket generációkon át használják az állatok. Az egyes kotorékokban lakó csoportokat klánoknak nevezik, és az állatok ivarérésükkor hagyják csak el a szülői kotorékot, hogy valamely közeli, vagy nem túl közeli kotorékban találjanak új klánjukra. Ez a jellemző viselkedés az egyik tényező, ami miatt a tuberkulózis fennmaradhat az állományaikban, hisz időről időre „helycserét” hajtanak végre az állatok, és viszik a kórokozóikat is.

A borz a macskákhoz hasonlóan igen tiszta állat, nagyon ügyel például arra, hogy rendszeresen kitakarítsa a kotorékból az elhasználódott almot (levelet, szénát gyűjtenek ágybélésként). Emellett sokat mosakodnak, sőt, egymást is mosdatják – ez szintén elősegíti a gümőkór terjedését.

Az új brit kormány 2024. augusztus 30-án bejelentette, hogy a gümőkór elleni eddigi harc sikeres volt, és ezért a mostani parlamenti ciklus végére befejezik azt az irtóhadjáratot, amelyben a brit borzállomány felét sikerült leölni egy évtized alatt. Az eddigi irtóhadjárat évi több mint 100 millió fontba került a brit adófizetőknek. A közlemény szerint új módszereket vetnek majd be, amelynek során a természetvédelemben dolgozók, a tudósok, az állatorvosok és a farmerek együttesen fognak fellépni a betegség ellen.

Miután több mint egy évtizede nem volt borz állomány felmérés Nagy-Britanniában, az első lépés ez lesz. Ebből fog kiderülni, hogy voltaképp milyen hatásai is voltak a hatalmas borzirtásnak. Azt is felmérik, hogy a megmaradt állományban mennyire is van jelen a gümőkór, de tervezik azt is, hogy más vadállatokat is ellenőrizni fognak.

Borz-védőoltási csoport alakul, amelynek feladata az lesz, hogy a vadon élő borzállomány minél nagyobb részét sikerüljön majd beoltani. Ez sajnos nem olyan egyszerű, mint a rókák veszettsége elleni vakcinázása, ehhez be kell fogni a borzokat élve fogó csapdával és egyenként beinjekciózni őket. Ez pedig elég munkaigényessé és így költségessé is teszi a feladatot.

A legfontosabb viszont az, hogy a tehenek számára fejlesszenek ki olyan védőoltást, ami remélhetőleg végleges védelmet jelent majd a gümőkór ellen. Bár a BCG oltás hatékony, a britek ennek nem engedélyezik a használatát, mivel a használatban lévő tesztekkel nem lehet megkülönböztetni a beteg és az oltott állatokat. Olyan teszt is fejlesztés alatt áll, amely pont ezt a megkülönböztetést tenné lehetővé.