Ez a legkisebb hazai poszáta

Talán tízesztendős lehettem, amikor a nagyszüleim érdi kertjében álló hatalmas körtefára építettem egy madármegfigyelő lest, amely rengeteg csodás pillanatot nyújtott nekem. Nyári szünidők alkalmával nagymamámat kértem meg a hajnali ébresztésre, hogy a lesemet mielőbb elfoglaljam.

Számtalan madarászélmény mellett maradandó marad, amikor körtevirágzás idején a lesből karnyújtásnyira tőlem serényen táplálkozott egy kis poszáta (Sylvia curruca), nem sejtette, hogy valaki közelről figyeli őt. Ez a nagyon finom felépítésű madár, hamuszürke fejtetővel és tarkóval, hamvasan sötétszürke pofafolttal teljesen elkápráztatott, és ha napjainkban is látom, ez a pillanat elevenedik meg előttem.

Ő a legkisebb termetű poszáta idehaza. Vándormadár, március idusán érkezik, általában akkor, amikor virágzik a kökény, és szeptember legvégén távozik. Telelőterülete Afrikában és az Arab-félszigeten található.

Dűlők mentén lévő bokorsorokba építi leheletfinom fészkét, amelyet finom növényi rostokból sző össze, ebbe helyezi el a tojó meseszép fehér vagy halvány világoskék tojását, amelyeknek tompább végén koszorúba rendeződött pettyezés látható. Fészkét nem túl magasan váll és derékmagasságba építi meg. Több fészket is kialakít a hím, a legmegfelelőbbet a tojó választja ki magának.

Élete során folyamatosan táplálék, rovar után keresgél ez az izgő-mozgó poszáta. Őszi vonulása idején az érő fekete bodzaszemek és berkenyék csalogatják.

Szerencsére a hazai állománya stabil, jól alkalmazkodik az emberhez, gyakran költ háborítatlan városi kertekben, parkokban is. Népi elnevezése a csóvinka, nyomorék, Vas vármegyében a csádézó, Nógrád vármegyében a csóvánka, Pest vármegyében a csacsogó. Védett faj, a természetvédelmi érteke 25 ezer forint.