Ez a legtitokzatosabb hazai ragadozó madár

Az idei esztendőben tavasszal pár napot a Tolnai-Hegyháton tölthettem egy kisebb zsákfaluban. A település hazai viszonylatban kiváltságos helyzetben van, hiszen erdők ölelésében helyezkedik el, a környékre olyan megfoghatatlan nyugalom költözött be, amelyet máshol az ember nem érez.

Barátom kalauzolásának köszönhetően, olyan helyekre ültem ki, ahol a hőn áhított törpesassal (Hieraetus pennatus) hozott össze a madarászszerencse.

Véleményem szerint hazánk legrejtettebb életmódú ragadozó madaráról van szó, sok madármegfigyelőnek megdobban a szíve, amikor láthatja.

Itt jártamkor kétszer sikerült észlelnem, mind a két ízben viszonylag közelről egy-egy világos színváltozatú egyedet.

Pontosan a rejtett életmódja miatt nem is ismeretes a hazai költőpárok biztos száma. Kontinensünkön az elterjedése a déli országokra jellemző, legnagyobb egyedszámban az Ibéria-félszigeten költ, ahol költőállománya stabil.

Megfigyelését az is megnehezíti, hogy nem egyszerű meghatározni, hiszen van egy sötét színváltozata is. A hetvenes években a főváros közeli Pilisben három pár is költött, a 20. század elején még az alföldi erdőkben is fészkelt. Revírjéhez hosszú évtizedeken át ragaszkodik, még a kutatók számára is ismeretlen, hogy miért tűnt el többek között a Bükkből, mint költőfaj.

A lombkorona alsó szintjében épül meg a fészke, amelyet a törzs elágazásában helyez el, több váltófészke is van, jellemző rá, hogy más ragadozó madarak fészkeiben is költ.  Egy-három tojása van, harmincöt napos kotlás után kelnek ki a fiókák. Majdnem két hónapig nevelkednek a fészekben.

Mint a békászó sasnál tapasztalható, ennél a fajnál is jellemző a testvérgyilkosság, azaz az idősebb fióka elpusztítja fiatalabb testvért. Vadászati módja, hogy nagy magasságból összecsukott szárnnyal, zuhanva ejti el áldozatát. Jellemzően énekes madarakat, de kisemlősöket is fogyaszt.

A telet Afrikában tölti. Magyarországon fokozottan védett madárfaj, a természetvédelmi érteke félmillió forint.