Különleges madárvilág tárult fel a Kisalföldön
Ifj. Vasuta Gábor többek között parlagi sast, kerecsensólymot, fekete gólyát és túzokot észlelt.
A hosszú, tartós eső után barátom meghívott a Kisalföld határ menti zónájába madarászni. Célállomásunk a hármas határ volt, ott ahol hajdanán a vasfüggöny metszette át a tájat. Ráláttunk a Pozsonyi várra, láttuk a Parndolfi-fennsíkot az osztrák oldalon. A mezőgazdasági területek közé mezsgyék ékelődtek, gyepsávokkal és idős akácokkal.
A legnagyobb élmények a közel húsz esztendeje felhagyott parlagok és ugarok közelében értek minket. Egy méretes akácfán parlagi sas (Aquila helica) egyede csücsült, amelyet kisvártatva egy kerecsensólyom (Falco cherrug) űzött le a fáról. Később egy öreg és egy újabb fiatal parlagi sas együtt rótta megszámlálhatatlan köreit felettünk a légtérben.
A több hektár ugar felett közel negyven kék vércse (Falco vespertinus) vadászott szöcskékre, köztük fiatalok, tojók és meseszép hímek. Időnkét kiültek a mezsgyék akácfáinak száraz ágaira. A távolban egy vörös kánya (Milvus milvus) pásztázta át a területet, közben fekete gólyák (Ciconia nigra) kisebb csapata repült át.
És hát a túzok (Otis tarda): kisebb nagyobb csapatait, kakasokat és tyúkokat tudtunk nagyon szép fényviszonyok mellett megfigyelni.
A legmeghatározóbb élményt a frissen felhagyott szántó gyomnövényzetéből felreppenő túzokok jelentették, ők mesterien elrejtőztek a viszonylag magas növényzetben. Sokszor közelünkből reppentek meg. A Dunántúlon most láttam életemben először a madarat.
A nyolcvanas években nagyon megritkult a faj állománya, ám a védelemnek köszönhetően utóbb erősödött, napjainkra pedig stabil populációja költ idehaza. Költőhelyek közelében repcét vettnek, hogy ne kezdjen kóborlásba, így helyben találja meg téli táplálékát. Az alföldi nagy legelők, a füves puszták jelentették élőhelyét, napjainkra felváltották ezt a mezőgazdasági területek vagy a közéjük ékelődő gyepek.
A tavaszi időszak leglátványosabb eseménye a túzokdörgés. Fészekalja kettő-három megnyúlt, hosszúkás tojásból áll, amelyeket földmélyedésbe rak. A tojások fehér alapon foltozottak. A tyúk kotlik majd egy hónapig, a fiókái fészekhagyók, de anyjuk sokáig vezetgeti, óvja őket. Öthetes korukban lesznek röpképesek.
A tél folyamán kisebb-nagyobb csaptokba állnak. Magyarországon fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke egymillió forint.