A tengeri madarak csőre különösen érzékeny

A Londoni Természettudományi Múzeum számolt be arról az új kutatásról, amelyben a tengeri madarak – például albatroszok, pingvinek – csőrének tapintásérzékét vizsgálták meg. Arra jutottak, hogy egyes madarak csőre hegyén egy extra érzékelő található, ami a zsákmányszerzésben hatalmas segítséget jelent számukra. Tengeri madarakban eddig soha nem sikerült kimutatni e szerv létezését.

A csőrvégi szerv a madarak ősi öröksége, még a kréta időszakból ered. A kutatók, miután kiderült, hogy a tengeri madarak is rendelkeznek e szervvel, arra voltak kíváncsiak, vajon mire használják: táplálékszerzésre, vagy párválasztásra? „Bár a csőrvégi szerv kutatása már száz évre tekint vissza, a tudásunk róla meglehetősen szűkre szabott” – mondta a kutatást vezető Dr. Carla du Toit. „Tudjuk, hogy sokféle faj rendelkezik vele, de nem értjük még az evolúcióját. Az, hogy a pingvinekben és az albatroszokban is megtaláltuk, csak hozzátesz a rejtélyhez.”

Mire is való a csőrvégi szerv?

A csőr sokkal több, mint a madár szája, igen jelentős a része abban, ahogy a madár a világot érzékeli. Bár minden madárnak van valamiféle tapintásérzékelő képessége a csőrében, azok az ászok e téren, amelyek rendelkeznek csőrvégi szervvel. A papagájok ennek köszönhetően tudják a csőrüket szinte kézként használni, a kacsák pedig az élelem megtalálásában veszik hasznát. Az íbiszek és a kivik e szervükkel észlelik a talajban lévő zsákmányuk keltette finom rezgéseket.

A pingvinek és albatroszok esetében csak a közelmúltban, egy véletlennek köszönhetően derült fény rá, hogy szintén rendelkeznek e szervvel, múzeumi példányok vizsgálatai során. A madarak csőreiben olyan járatokat találtak, amelyek emlékeztettek a csőrvégi szervek idegeinek járataira.

A szerv felfedezése azért volt igazán meglepő, mert nem tudták eddig a szakemberek, hogy e két madárcsoport használja az érintést a zsákmányszerzésben. Az volt az eddigi elképzelés, hogy a látásukra hagyatkozva vadásznak.

Azonban amikor a fejüket a vízbe merítik, elveszítik a térlátásukat azon a helyen, ahol a csőrük hegye található – a kutatók úgy vélik, emiatt „kárpótolja” őket a csőrvégi szerv. Amikor közel kerülnek a zsákmányhoz, e szerv segít megmondani, hol is kell azt megragadniuk.

A szerv felfedezése e madarakban a védelmüket is megváltoztathatja. Az állatokat vonzza a halászat azon formája, amelyben például a nagy termetű tonhalakat horogra akasztott csalihallal csábítják. Nagyon sok albatroszt ér sérülés emiatt, és igen sok bele is pusztul, aa viszont megértjük, hogy pontosan miként is fogják zsákmányukat, akkor tehetünk is ez ellen.

Mivel e madarakra az is jellemző, hogy igen sok műanyagot elfogyasztanak, feltételezhető, hogy ennek is a tapintásérzékükhöz lehet köze, az érintés tévesztheti meg őket. Azt, hogy pontosan hogyan és mire használják, csak élő madarakon végzett vizsgálatok, megfigyelések segítségével lehetne kideríteni.

Azonban mind az albatroszok, mind a pingvinek nagyon nehezen megfigyelhetők, az embertől jórészt igen távol élnek. A madárinfluenza miatt pedig még sokkal problémásabb lenne jelenleg ezeket az állatokat vizsgálni. A későbbiekben, ha véget ért a madárinfluenza járvány, szeretnének majd megvizsgálni természetes okokból elpusztult madarakat.

A csőrvégi szerv evolúciós múltját igyekeznek addig feltárni a kutatók, és e vizsgálatokból arra jutottak, hogy feltehetően további madarak is rendelkezhetnek e szervvel, így például a gémek vagy a szulák.