A madárinfluenza végzetes lehet a tolvajokra

A tengeri élelemszerzés nehéz feladat, a víz felett repülő madárnak a tenger legfelső részében úszó halak, tintahalak és más állatok jelentik a zsákmányt. Vannak olyan madárfajok, amelyek amellett, hogy maguk is halásznak, más madarak már kifogott eleségét is elrabolják. Ezek a kleptoparazita fajok arra kényszerítik az általuk űzött sikeresen halászó madarat, hogy az visszaöklendezze a már lenyelt halat, majd egy pillanat múlva lenyelik ezt az „ingyen” eleséget.

Erre gyakran a költőtelepeken kerül sor, ahova a madárszülő az éhes fiókájának hozza a begyében a táplálékot. Azonban egy új kutatás szerint ezt az egyébként igen sikeres kalóz módszert újabban súlyos büntetés kíséri, számolt be a The Conversation. 

Néhány éve a madárinfluenza nagy megbetegítőképességű és súlyos hatású változata (HPAI) terjed bolygónkon, hatalmas madárpusztulásokkal világszerte. A HPAI a tengeri madarak kolóniáiban igen könnyen terjed ürülékkel, testnedvekkel, aeroszolokkal, de számos más módon is elkaphatja egy madár, többek közt a fertőzött madártojás elfogyasztásával vagy épp a kiöklendezett táplálék révén. A fregattmadarak, szkuák, sirályok, amelyek alkalmazzák az étellopás e módszerét, ennek hatására a fertőzést igen könnyen elkaphatják.

A járvány kezdeti időszakában a szkuákat különösen erősen érintette a megbetegedés, most egy kutatócsoport azt vizsgálta meg, hogy vajon mekkora szerepe van az étellopásnak ebben. A szkua mellett a hasonló életmódú fregattmadár is a vizsgálatok alanya volt. Az 5 fregattmadár fajból kettőben, míg a 7 szkua fajból négyben találták meg eddig a madárinfluenza e súlyos változatát okozó vírust.

A HPAI a becslések szerint mintegy 280 millió madár pusztulását okozta már, és ez a fertőzés ráadásul a tengeri emlősöket, pl. fókákat is képes megbetegíteni. A nagy halfarkas vagy szkua (Stercorarius skua) állományának mintegy fele kipusztult 2022-ben a vírus miatt. A szakemberek szerint ez annak köszönhető, hogy ellopják más, részint fertőzött madarak vírussal teli, felöklendezett élelmét.

Ráadásul a vizsgálatok alapján ezek a kleptoparazita életmódú madarak igen nagy távolságokat járnak be, így a fertőzés terjesztésében is nagy szerepük van. A sok ezer kilométeres vándorútjaik során gyakran megállnak pihenni egyes szigeteken – ezek a pihenők mind lehetőséget teremtenek arra, hogy a madár megfertőződjön, majd tovább vigye a vírust egy következő helyszínre.

A kutatók arra jutottak, hogy ez a kalóz életmód jelentősen hozzájárulhat a tengeri madarak madárinfluenza-fertőzéséhez. Ez különösen azokat a fajokat érinti, amelyek csak egészen kevés helyen költenek. A kutatók szerint emiatt is különösen fontos volna a kleptoparazita fajok fertőzöttségét kiemelten figyelni.