Sikeresebb a polip, ha hal társával együtt vadászik

Az, hogy egy állatfaj egy másik megfigyelésével, kihasználásával jusson élelemhez, nem oly ritkaság. Az azonban, hogy konkrét együttműködés alakuljon ki két faj között, már meglehetősen kevés esetben fordul elő. Ilyesmi például a méhészborz és a vele együttműködő mézkalauz jól ismert esete.

Ezért is számít meglepetésnek, hogy a polipok és egyes halak közt hasonló vadász-szövetség alakult ki. A Max Planck Állati Viselkedéskutató Intézet számolt be egy újonnan végzett vizsgálatról, amelyet a Nature Ecology & Evolution folyóirat publikált.

Korábban a polip-hal kettőst vizsgálva sokáig úgy gondolták a szakemberek, hogy a hal csak követi a polipot a potya falatok reményében. Azonban a kutatók most abból indultak ki, mi van, ha valami összetettebb dolog áll a háttérben, mint a potyalesés?

Három helyszínen végeztek megfigyeléseket a Nagy-korallzátony, illetve a Vörös-tenger (itt két helyen) vizeiben. Kimondottan a hal-polip párosokat keresték a vízben és követték azok tevékenységét, valamint nagy látószögű kamerapárokkal felvették a közös vadászatokat. A dupla kamerás felvételek térben mutatták meg, mi is zajlik a vadászatok során, így azokat elemezni is eszerint lehetett.

A több mint 100 órányi felvétel vizsgálatából arra jutottak, hogy valóban komplexebb viselkedésről van szó, mint a potyalesés. Az Octopus cyanea fajba tartozó polipok több halfaj egyedeivel is szövetkeztek, és eltérő feladatokat láttak el a csapat egyes tagjai. Például az egyik halfaj-csoportba tartozó állatok, amelyek a márnafélék képviselői, kiváló érzékelőiknek köszönhetően a felderítő munkakörét töltötték be.

A táplálék felkutatásához a hal volt a vezető, ez határozta meg, merrefelé ússzon a csapat. Megfigyelték, hogy amikor ellustult és megállt a hal, a polip lökdösni kezdte, amire az újból keresgélésbe fogott.

Azt viszont, hogy a csapat mikor álljon neki az élelemkeresésnek, a polip döntötte el.

A kutatók arra jutottak, hogy nemcsak a hal számára előnyös egy ilyen vadászati szövetkezet, hanem a polip számára is. Úgy tűnik, hogy hatékonyabb felderítéssel (amit a hal nyújt) a polip kevesebb energia befektetésével jutott élelemhez. A szakemberek szerint ez a kölcsönösen előnyös kapcsolat egy olyan, versengő viszonyból alakult ki, amelyben a hal és a polip ugyanarra a zsákmányra pályáztak.

Ami még izgalmassá teszi a polip-hal csoportokat az az, hogy az egyébként magányos életmódú polip meglepően jó szociális érzékkel bánik a partnereivel, rugalmasan alkalmazkodik az egyes halfajok sajátosságai nyújtotta előnyökhöz.