Különleges vadászmódszert használnak a rejtélyes chilei orkák

Az orka világszerte számos különálló populációval rendelkezik, ezek a csoportok leginkább a szokásaikban különböznek egymástól. Ez azt is jelenti, hogy másra vagy épp másképp vadásznak, ez a kardszárnyú delfinek egyre jobban megismert kultúrájának része.

Ez persze nemcsak puszta érdekesség, hiszen ezen szokások határozzák meg, hogy egy-egy csoport képes-e az élőhelye változásaival felvenni a versenyt, képes-e túlélni. Egyes cetcsoportok halakra (eltérő fajokra) szakosodnak, míg mások a különféle tengeri emlősöket fogyasztják. Könnyen érthető, hogy ez meghatározza azt is, mit tehetünk ezen kardszárnyúak védelméért.

A Csendes-óceán fontos táplálékelosztó „futószalagja” a Humboldt-áramlat Dél-Amerika nyugati partjai mentén halad délről az Egyenlítő felé, hideg, tápanyagokban dús antarktiszi eredetű vizet szállít, ennek köszönhetően a világ halban leggazdagabb területe e régió. Ezt tudják a cetek, így az orkák is.

A 13 évnyi adat alapján a chilei orkákról civil kutatói megfigyeléseknek és halászhajókon tett utaknak köszönhetően kiderült, hogy az emlősök vadászatára szakosodott csoportot alkotnak. a fő zsákmányuk a fóka, de most megfigyelték, hogy fakó delfint (Lagenorhynchus obscurus) fogtak, a delfint a sikeres űzést követően elosztották egymás között a csapat tagjai.

Az élelem megosztását alaposabban is megfigyelhették a kutatók. Ebből kiderült, hogy a csapatot vezető nőstény először a legközelebbi rokonainak adott a húsból, de aztán a többi is kapott.

A megfigyelések során megszámlálták, hány egyedből állnak az együtt vadászó csoportok, milyen vadászati módszereket alkalmaznak, és persze fotók, videók is készültek az orkákról. Az állatok egyedi ismertető jegyei alapján beazonosították az egyes egyedeket, amelyek tevékenységét számos felvételen lehetett követni. Mindezeket az adatokat a kutatók a saját drónos felvételeikkel is kiegészítették.

Számos olyan barázdásbálnát (Balaenoptera physalus) sikerült megfigyelnie a csapatnak és segítőiknek, amelyek hátúszója az orka harapásnyomait viselte.

Az, hogy a chilei orkák kis csoportokban élnek, és a látottak alapján delfint és fókát fognak, azt valószínűsíti, hogy a tengeri emlősöket zsákmányoló altípushoz tartoznak. Vannak viszont ennek ellentmondó jegyeik is, így a kutatóknak még bőven van tennivalójuk a csoport megismerésében. Biztosat csak akkor lehetne tudni, ha genetikai mintát vehetnének a kutatók (ez egy kis kicsípett bőrdarabka), azonban ezekkel az intelligens állatokkal ezt nem lehet könnyen megoldani.