Nagy kihívás előtt áll a természet

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont két kutatója, Bede-Fazekas Ákos és Somodi Imelda új publikációjukban arra a megállapításra jutott, hogy éghajlati jellemzők éven belüli alakulása olyan rejtett módokon is hat, amelyek eddig elkerülték a modellezők figyelmét – olvasható a HUN-REN közleményében. A klimatikus átalakulás nemcsak a hőmérséklet emelkedésével jár, hanem a hőmérséklet és a csapadék éven belüli eloszlásában is komoly átalakulást idézhet elő, ezek változása pedig – sok egyéb mellett – várhatóan a fajok és más ökológiai jelenségek elterjedésére is hatással lesz.

A fajok jövőben várható elterjedését több úgynevezett bioklimatikus változó segítségével szokás meghatározni, ilyen többek között az év legcsapadékosabb negyedévének hőmérséklete. Viszont az ezek alapjául szolgáló időszakok, az úgynevezett jellegzetes éghajlati időszakok –példánkban a legcsapadékosabb negyedév – az éghajlatváltozás miatt eltolódhatnak. Sőt, ez az eltolódás könnyen rejtve is maradhat. A jellegzetes éghajlati időszakok elcsúszása csökkenti a bioklimatikus változókat használó elterjedésmodellek megbízhatóságát, különösen, ha a modellező nincs tudatában ennek a rejtett hatásnak.

„Vajon csak Magyarország kerül ilyen – modellezéstechnikai szempontból – szerencsétlen helyzetbe a jövőben? Vagy ez a probléma a Föld egészét érinti, esetleg néhány régióját kiemelten is?” – sorolta a kutatási kérdéseiket Bede-Fazekas Ákos. „Tudtuk, hogy az eredmény – bármi lesz is – nemcsak minket érdekel, hanem más elterjedésmodellezőknek is fontos információval szolgálhat. Ehhez azonban az irdatlan adatmennyiséget és a belőle kihámozható eredményeket valahogyan szintetizálnunk kellett” – tette hozzá.

A HUN-REN kutatói a Föld egészét felölelő négy klímamodellt, négy forgatókönyvet és négy jövőbeli időszakot feldolgozó elemzésüket a rangos Global Change Biology című tudományos lapban publikálták. A tanulmány bemutatja azokat a területeket, amelyek a jellegzetes éghajlati időszakok eltolódásával leginkább érintettek.

A kutatók több példát találtak a jellegzetes éghajlati időszakok két hónapot meghaladó eltolódására, és hat hónapos – vagyis az elképzelhető legnagyobb – várható eltolódásra is.

Félő, hogy az éghajlati jellemzők éven belüli eloszlásának ilyen komoly átrendeződését sok faj nem fogja tudni lekövetni.

A hosszú évezredek alatt a nyár elején lehulló csapadékhoz alkalmazkodott növény- és állatfajokat jelentős próbatétel elé állíthatja, ha a csapadék nagy része inkább az őszi-téli hónapokban hullik majd le, amikor már nemigen tudják hasznosítani. Ez a fajok elvándorlásához, rosszabb esetben pusztulásához vezethet.

„A fás szárú növények például a csapadék nyárról télre történő átstrukturálódásához kevésbé tudnak alkalmazkodni, mert télen nincs levélzetük. Így még ha el is maradnak a fagyok – amelyek szintén gátolnák a fotoszintézist –, nem tudják bepótolni a nyári növekményt. Szemben a füvek által uralt gyepekkel, amelyek könnyebben kizöldülnek egy enyhe csapadékos télen, és akár még el is száradhatnak egy aszályos nyáron anélkül, hogy teljesen elhalnának” – magyarázták a kutatók, hozzátéve, hogy az egyéves mezőgazdasági kultúráknak valószínűleg még nagyobb kihívás a csapadék áthelyeződése.

„A trópusokon több helyen várható mind a hőmérséklettel, mind a csapadékkal összefüggő jellegzetes éghajlati időszakok eltolódása, de a mérsékelt és sarkvidéki égövben is számos területen várhatóak ilyenek” – nyilatkozta Somodi Imelda.