Hőtűrők a sötét mintás szitakötők

A régi mondás szerint a szépségért meg kell szenvedni, ez időnként azt is jelenti, hogy egy, a párválasztáshoz létrejött jellegzetesség egy állat számára hátrányt jelenthet az életben maradás során. Különösen igaz lehet ez a klímaváltozás miatt átalakuló körülményekre, és a régóta meglévő külső jegyekre.

Egy amerikai kutatócsoport a szitakötők sötét szárnymintázatát vizsgálta meg, arra voltak kíváncsiak, hogy vajon az ilyen mintázatú szitakötők mennyire bírják a meleget. Az talán senkinek sem újdonság, hogy a sötét szín fűt, ha süt a nap, a rovarok esetében ennek előnyei is lehetnek. Például a magashegyi, alapvetően hűvös környezetben élő lepke számára a túlélés záloga lehet, hogy sötétebb mintázatú síkvidéki rokonainál.

Ugyanezért barnák a boglárkalepkék nőstényei is, hisz így kevesebb időt kell napozással tölteniük, többet táplálkozhatnak, ez pedig a peterakáshoz gyűjtendő energia miatt lényeges. Azonban életveszélyes túlmelegedés lehet az eredménye, ha valamilyen állat túl sok hőt nyel el, egy szaporodás kedvéért kifejlődő sötét mintázat persze halálos csapdává is válhat, különösen a felmelegedéssel.

Logikusnak tűnik, hogy azok a fajok, amelyek a sötét mintázatot „választották” vonzerejük jeleként, egyúttal képesek jobban elviselni a meleget is. A Frontiers in Ethology folyóiratban publikáltak szerint a kutatók 19 észak-amerikai szitakötőfajt vizsgáltak meg, és hasonlították össze azok rokoni fokát, színezetét és hőtűrését.

A vizsgálatok alapján arra jutottak, hogy a párválasztás miatt sötét mintázatúvá vált szitakötők a minta evolúciójával párhuzamosan arra a képessé váltak a magasabb hőmérsékleteket is túlélni. Ez pedig valószínűleg a klímaváltozás során tapasztalható további melegedés miatt is fontos tényező lehet. A sötét mintázat 1-2 Celsius-fokkal emeli meg a szitakötő testhőmérsékletét, az összehasonlításokból kiderült, hogy a sötét mintázatú trópusi fajok még jobb hőtűréssel rendelkeznek.

Az állatvilágban nagyon elterjedt a párválasztáshoz kialakult sötét mintázat, és a kutatók szerint fontos volna figyelembe venni ennek a hőháztartásra kifejtett hatásait is. Könnyen lehet, hogy a szitakötőknél feltárt összefüggés, a szín és a hőtűrés együttes evolúciója más állatokra is érvényes lehet, így a meleghez való alkalmazkodás kulcstényezője lehet az is, ha egy állat sötét mintázatot visel.