A királylepkék távoli jövőjét tervezik

A királylepkék Mexikóban, egy egészen kis területen, hegyi fenyvesben töltik a telet, azonban a klímaváltozással egyre magasabbra kell húzódniuk a melegedés elől, ám a hegyek nem nőnek az igényeiknek megfelelő magasságig. A számítások szerint kb. 2090-re elfogy a megfelelő élőhely a lepkék telelő területén.

Mexikói szakemberek ezért olyan erdőket kezdtek el létesíteni, amelyek már magasabb, hűvösebb területen nőhetnek. Az azték jegenyefenyő (Abies religiosa) az a fafaj, amelyek ágaiba kapaszkodva a lepkék a telet töltik. A fákat a jelen területtől keletre fekvő, magasabb hegyekben kezdték el telepíteni, számolt be a Frontiers kiadóvállalat.

Az új helyszín a Nevado del Toluca vulkán, 3400-4000 méter közti magasságban lévő lejtőin található, mintegy 70 kilométerre a jelenlegi telelőhelytől. „Asszisztált vándorlásnak nevezzük ezt a módszert, a meglévő azték jegenyefenyő erdőkben gyűjtött magokból nevelt magoncokat ültetünk el olyan helyszínre, amelynek az éghajlata a felmelegedés miatt már 2060-ban a mostani telelő helyekével azonos lesz” – magyarázta Dr. Cuauhtémoc Sáenz-Romero, a kutatás vezetője.

A szakemberek 2017-ben a Királylepke Bioszféra-rezervátum területén lévő nyolc fenyvesben gyűjtöttek magokat, 3100-3500 méteres magassági szintek között. A magokból kikelt fenyőbébiket eleinte védett területen nevelték, majd kétéves korukban kiültették őket 3000 méteres magasságban lévő faiskolába, 2021-ben pedig a Nevado del Toluca északkeleti oldalára kerültek, több magassági szintre.

960 csemete került a vulkánra, 4 különböző magassági szintre. Arra is ügyeltek, hogy minden újonnan létesített fenyőligetbe az eredeti élőhely nyolc fenyvesének mindegyikéből kerüljenek ki fácskák, hogy a genetikai sokszínűséget is garantálni tudják.

A Nevado del Toluca 4700 méter magas, szunnyadó vulkán, legutóbbi kitörése kb. 3000 éve volt, azt megelőzően pedig kb. 10 ezer éve. Remélhetőleg nem mostanában kap kedvet újabb kitöréshez az egyébként igen nagy területen elhelyezkedő hegykomplexum.

A fákat 2021-2023 között havonta ellenőrizték és vizsgálták, miként növekednek, mennyi élte túl az új helyszínen, vagyis azt igyekeznek kideríteni a szakemberek és a helyi őslakosok (akik együttműködnek a szakemberekkel e projektben), hogy mennyire lesz alkalmas majd az élőhely a jövőben. Az azték jegenyefenyő természetes elterjedési területének ma 3550 méteres magasságban van a felső határa.

Az új telepítések 68 százalékban túlélték a 3800 méteres magasságban is a vulkán lejtőin, a szakemberek szerint ez kiváló eredménynek számít. 4000 méteren a terület már túl hideg volt, itt a fák 44 százaléka élte túl, ám alig-alig növekedtek e csemeték. Persze, ha a jövőben melegedni fog ez a magasság is, a hegyre most telepített fenyők utódai már „mászhatnak” feljebb.

A királylepkék már maguk is keresik az új telelő helyeket. Néhány éve egy nagyobb csoportjuk pont erre a vulkánra jár telelni, mivel a történelmi telelő területük már túl melegnek bizonyul. A kutatók abban bíznak, hogy hamarosan már a frissen telepített fenyők is megfelelő méretűek lesznek a lepkék számára, és oda is beköltöznek. Az új hely nem jelenti, hogy a régi védett területet ne kellene tovább óvni, a cél az, hogy mindkét terület létezzen, és a lepkék választhassanak számukra megfelelőt.

Ami miatt példaértékű a fenyőtelepítés, az az előrelátás, hiszen a fákból majd csak pár évtized múlva lesznek akkora fenyők, ahol a lepkék tömegei telelhetnek, a mostani helyszínhez hasonlóan. Ha most nem kezdenek bele ebbe a telepítésbe, akkor a lepkék számára egyszerűen nem maradna alkalmas erdő.

Ne feledjük, a rovarok számára a hűvös idő azt is jelenti, hogy lecsökken az anyagcseréjük, vagyis táplálkozás nélkül is kibírják, hasonlóan a téli álmot alvó emlősökhöz. Amikor viszont a klímaváltozás hatására túl magas hőmérséklet uralkodik a telelőhelyükön, egészen egyszerűen éhen pusztulnak amiatt, hogy a szervezetük újból aktívvá válik.