Már a magyar növényvilágot is fenyegeti ez a kártevő

Számos más európai ország mellett már Romániában is kimutatták az őszi sereghernyót (Spodoptera frugiperda), így egyre inkább veszélyezteti hazánkat. Az Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos kártevő pázsitfűféléket, de különösen kukoricát, rizst és cukornádat fogyaszt ezzel pedig fenyegetést jelent a hazai növényvilágra és azon keresztül az élelmiszer-ellátásra.

A meleg régiókból származó rovar ugyan nálunk nem képes megtelepedni, mert a téli fagyokat nem éli túl, de vándorlepkeként szezonálisan átrepül a mérsékelt övezetekbe. Európában először 2023-ban, Cipruson találták meg a kártevőt, majd ugyanabban az évben Görögországban, Portugáliában, Spanyol- és Törökországban is.

Ennyire messzire maguktól persze nem képesek eljutni, európai megjelenésük a nemzetközi kereskedelemre vezethető vissza.  A lepkék nemcsak a növények leveleire, hanem válogatás nélkül bármilyen felületre képesek elhelyezni petéiket, így akár csomagokra, utaspoggyászokra, sőt katonai felszerelésekre is.

A faj veszélyessége abban rejlik, hogy egyedei rendkívül polifág természetűek, vagyis nem nagyon válogatnak, ha táplálkozásról van szó: szinte minden növényi áruban vagy föld feletti növényi részben kárt tehetnek.

Az őszi sereghernyó a bagolylepkék családjába tartozó Spodoptera nemzetség tagja, amelybe világszerte harminc faj sorolható. A nemzetség területi megoszlása és elterjedése tekintetében kozmopolita, az Antarktisz kivételével minden kontinensen őshonos.

A Spodoptera-fajok lárváit általában sereghernyóknak, a kifejlett egyedeket pedig ritkán sereghernyó-molynak nevezzük. A nőstények általában a levelek fonákára helyezik a petéket 100–300-as csomókban, amelyeken jellemzően szőrszerű bevonat látható.

A fiatal lárvák zöldes vagy barnás színűek, hosszanti fehér csíkokkal, fejük mintája enyhén rózsaszínes is lehet. A teljesen kifejlett lárva körülbelül 35 milliméter hosszú, színe a rózsaszíntől a sárgáson és a fakó szürkén át egészen a feketéig változhat. A hernyók általában a talajban bábozódnak be, a báb 18–20 milliméter hosszú, barna és fényes, hasonlóan a többi éjszakai lepkefajhoz.

A kifejlett rovarok, vagyis imágók szürkés vagy barnás színezetűek, 20–25 milliméter hosszúra nőnek, szárnyfesztávolságuk pedig elérheti a 28–40 millimétert. A lepkék éjszakai életet élnek, és a meleg, párás estéken a legaktívabbak. Színezetük miatt is nehéz őket észrevenni, különösen akkor, ha a föld közelében vagy a talajon pihennek.