Kiderült, miért hervadnak el a virágok

A Macquarie Egyetem számolt be a Plant Biology folyóiratban publikált kutatási eredményekről, amelyekben a virágok hervadásának okait tárták fel. A kutatók arra jutottak, hogy a növények az elhervadó virágban lévő tápanyagokat a későbbi szaporodásukhoz elraktározzák.

A természet nem szereti a pazarlást, számtalan olyan módszer alakult ki az evolúció során, amelyben az élőlények újrahasznosítják a feladatukat elveszítő erőforrásaikat. Ilyen az őszi lombhullás előtt a levelekből visszanyert cukrok esete, hogy csak a legismertebbet említsük. Az ausztrál kutatók most az ott őshonos Blandfordia grandiflora nevű évelő növényt vizsgálták meg.

Háromféle elméleti feltételezésből indultak ki, ezek valamelyike lehetett az az ok, ami a hervadás mögött áll. Az első szerint a hervadó virág maga, a második szerint a vele szomszédos virág, a harmadik szerint az egész növény a következő év során tudja felhasználni a hervadóból kinyert tápanyagokat a szaporodása során.

„A kutatásunk nyújtotta a legelső közvetlen bizonyítékát annak, hogy a növény képes visszanyerni a hervadó virágból annak erőforrásait és felhasználja ezeket a későbbi szaporodása során” – magyarázta a kutatást vezető Graham Pyke professzor. Az erőforrások közé tartoznak a sziromban tárolt kémiai anyagok, mint a szénhidrátok, vagy az olyan tápanyagok, mint a nitrogén és a foszfor.

A 3 évig tartó kutatás során a decemberben (az ausztrál nyár elején) virágzó növényt vizsgálták. A növényfaj Ausztrália keleti peremén él, nagy méretű, harang alakú virágai élénk pirosak sárga szegéllyel, vagy néha teljesen sárgák. Egy száron 2-3, vagy akár egy tucatnyi harangocska is kivirágozhat.

Látványos virága miatt kertészetekben is szaporítják, közkedvelt növény a déli kontinensen. A kutatók különböző módszerekkel mérték fel a kertészetben, kontrollált körülmények közt élő virág beporzását és a hervadást, majd ellenőrizték, hogy ennek miféle hatása volt a magvak nevelésére és a későbbi virágzásra.

A szakemberek régóta sejtették, hogy a virág hervadása nem véletlen, hanem valamiféle erőforrás-gazdálkodással összefüggő folyamat, és az így visszanyert anyagokat más folyamatokban fel tudják használni a növények. Meglepő módon azonban nem a folyamatban lévő, adott évi magtermelésre használta fel a növény a hervadó virágból visszanyert energiát, hanem eltárolta azt a gumójában és gyökereiben, majd a következő évben nyújt ehhez a tartalékhoz, és használta fel az akkori szaporodása során. „Úgy tűnik, a virágok hosszabb távon gazdálkodnak, mint gondoltuk róluk, nem azonnal használják fel a visszanyert anyagokat, hanem csak a következő évben” – tette hozzá a professzor.

Egy száron nem minden virág hervad el a beporzást követően, egyes virágok afféle beporzó-csalétekként épen várják az idejük múlását, de már nem termelnek pollent és nektárt. Viszont hozzájárulnak ahhoz, hogy messziről kiszúrja egy beporzó a virágot, és célba vegye azt. Ráadásul nem minden növény virága hervad el, például a zsakaranda vagy a frangipáni virága teljesen ép még, amikor lehullik.

Most ugyan csupán egy növényfajt vizsgáltak meg, azonban a módszerek alapján más virágokkal is elvégezhetők lesznek a felmérések, és kideríthető, hogy azok miként nyerik vissza a virágokban tárolt energiát.