Hátborzongató szellemmadár él Dél-Amerika erdőiben
Az állat jól ért a rejtőzködéshez, vérfagyasztó hangja pedig a legbátrabbakat is megrémisztheti.
Hangos, ugyanakkor kiválóan rejtőzködő madár él Dél-Amerika trópusi erdeiben. A szóban forgó faj az óriás álmosmadár (Nyctibius grandis), vagy ahogyan a guarani őslakosok hívják: uruatú, azaz szellemmadár.
A guaranik elnevezése két okból is találó. Az óriás álmosmadár egyrészt nagyon jól ért ahhoz, hogy eltűnjön mások szeme elől. Ebben tollazata segít neki, amelynek színe teljesen beleolvad a fás környezetbe. Ráadásul hosszú időn keresztül képes mozdulatlanul ülni, hogy egy egyszerű ágnak álcázza magát.
Másrészt pedig kifejezetten hangos és kísérteties üvöltése van, amely könnyen megrémiszti azokat, akik nincsenek hozzászokva a trópusi erdők éjszakai élővilágához.
Hangja alább meghallgatható:
Ezek a termetes madarak akár 50-60 centiméter magasra is nőhetnek, szárnyfesztávolságuk pedig elérheti a 70-80 centimétert is. Testükhöz képest nagy fejükről, hatalmas szájukról és jókora, fekete szemeikről ismerhetőek fel. Éjszakai életmódot folytatnak, ezért gyakran összekeverik őket a baglyokkal, pedig a két állat nem áll rokonságban.
Az óriás álmosmadarak jellemzően csak a nap leszállta után emelkednek a magasba, ekkor táplálék után néznek. Többnyire nagy méretű rovarokra, ritkább esetben denevérekre vadásznak, akiket repülés közben, a levegőben kapnak el. Ezután leszállnak egy faágra, ahol nyugodtan elfogyaszthatják zsákmányukat.
Bár kíméletlen ragadozók, párzás terén egészen romantikusak: monogámia figyelhető meg náluk. Fészket azonban nem építenek, a tojók mindössze egy tojást raknak, amelyet többnyire egy faág bemélyedésében őriznek. A fiókákat nagyjából 1,5-2 hónapig gondozzák szüleik, ezután már teljesen önállóak.
A faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint egyelőre nem fenyegetett, de állománya lassan fogyatkozik.