Most vívják ádáz harcaikat a muflonok
Félelmetes, ugyanakkor látványos és lenyűgöző eseménynek adnak otthont a magyar erdők az ősz végén. Ilyenkor kezdődik a muflonok berregése, amely során a kosok kemény küzdelmeket folytatnak egymással.
Novemberben zajlik a muflonok párzási időszaka, az úgynevezett berregés, amikor a kosok ádáz harcot vívnak egymással. Az állatok ilyenkor 10-20 méter távolságból rontanak egymásnak szarvaikkal, amelyek összeütközésének erős hangja akár kilométerekre is elhallatszik az őszi erdőben.
Az összecsapások kemények és látványosak, azonban nem életre-halálra szólnak, csupán nőstények kegyeiért zajlanak.
Félelmetes élmény ezt látni és átélni
– jellemezte a muflonok harcát Barta Gábor természetfotós a Sokszínű vidéknek nyilatkozva, aki egyszer volt olyan szerencsés, hogy lencsevégre kapott egy verekedést. Ez nem kis teljesítmény, elmondása szerint ezekre az állatokra ugyanis meglehetősen nehéz ráakadni az erdőben, ráadásul nagyon gyanakvóak és képesek fél órán keresztül mozdulatlanná dermedve figyelni, ha kiszúrják az embert.
A fotósnak keze lába elzsibbad, amíg próbálja kivárni azt a pillanatot, amikor végre lankad a figyelmük és megmozdulhat
– fogalmaz a fényképész.
A muflon (Ovis gmelini) a vadjuhok (Ovis) nemébe tartozik, és a házijuh ősének tartják. Testhosszuk meghaladja az 1 métert, fejükön szaruból lévő szarvat viselnek, amelyet alakja miatt a szaknyelv „csigának” nevez. A Kaszpi-tenger környékén őshonos, ám több európai országba is betelepítették.
Hazánkba gróf Forgách Károly hozta be, aki az 1868–69-es években 10 muflont hozatott a brüsszeli és a frankfurti állatkertből, hogy ghymesi birtokát gazdagítsa ezekkel a különleges vadakkal.
Ma már az ország több hegyvidéki erdőjében is előfordul, legnagyobb populációi az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, valamint a Budai hegyvidéken található.
Táplálékát zömében fűfélék alkotják, vagyis a muflon jellemzően legelő állat, de emellett fogyasztja fásszárú növények hajtásait, rügyeit és terméseit is. Az erdei élőhelyeken, főleg a védett gyepekben, táplálkozásával és taposásával is jelentős problémát okozhat, ezért állományának szabályozása fontos vadgazdálkodási feladat.
Általában 2-4 példányból álló csoportokban élnek, de előfordul, hogy 30-50 egyedből álló csapat alakul ki, amelyet az öreg anyajuh vezet. Az öreg kosok magányosak, illetve 1-2 hasonló korú társukkal járnak.