Binturong: a furcsa medve, amely valójában cibetmacska

Különös állat él Dél-Ázsia magasfájú erődiben, amely többnyire csak éjszaka bújik elő rejtekéből. Éppen ezért ember szeme elé ritkán kerül, jellemzően csak hangos üvöltéseit hallhatják a térségben lévők.

Ez a kevéssé ismert, furcsa megjelenésű lény a binturong (Arctictis binturong), amelyet régen nyestmedve, illetve medvenyest néven is emlegettek. Ezek az elavult elnevezések onnan eredtek, hogy a fajt sokáig a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába sorolták erősen visszafejlődött fogazata miatt, ám mára kiderült, hogy valójában a cibetmacskafélék (Viverridae) közé sorolandó.

Hogy mi okozta a zavart, könnyen megérthető, a binturong ugyanis kilóg a legtöbb cibetmacska közül jól fejlett kapaszkodófarkával és hatalmas termetével.

Testhossza elérheti az 1,5 métert is, amelynek csaknem felét a farka teszi ki, tömege a 30 kilogrammot is meghaladhatja.

Erőteljes törzse, vaskos feje van, lábai pedig rövidek és izmosak. Végtagjain öt ujj található, amelyeket erős, csak részlegesen visszahúzható karmok egészítenek ki.

Hogyan él egy binturong?

A binturong a ragadozók rendjébe tartozik, ám ennek ellenére leginkább gyümölcsökkel táplálkozik, azok közül is kifejezetten kedveli a fügét. Viszont ha a helyzet úgy kívánja, nem vetik meg a húst sem, sőt válogatás lecsap madarakra, halakra, tojásokra és akár kisebb emlősökre is.

Többnyire magányosan él, napközben fák ágain, összekuporodva pihen, leginkább hajnalban és szürkületkor aktív. Termetes teste nem engedi meg neki, hogy kisebb rokonaihoz hasonlóan fáról fára ugráljon, ehelyett erős karmaival és hosszú mászófarkával kapaszkodik fel az ágakra, ahol pihenőhelyet keres magának.

A kutatók szerint a binturong monogám állat, szaporodás után a hím a nősténnyel és az utóddal marad, amíg fel nem cseperedik. Párzása egész évben tart, amikor egy nőstény és egy hím összetalálkozik az erdőben, előbbi dorombolással jelzi közösülési szándékát.

Nagy mérete miatt nem sok ragadozó leselkedik rá, leginkább a tigrisek és a kígyók jelentenek veszélyt számára, ám azok is inkább a fiatal, kifejletlen példányokat célozzák. A felnőtt egyedek biztonságát így főként az emberek fenyegetik.

Számuk folyamatosan csökken

A binturong Indonézia, Thaiföl, Malajzia, Kambodzsa, Vietnám, a Fülöp-szigetek és Kína déli erdeiben is őshonos, ám a fakitermelés és a mezőgazdasági célú erdőirtások miatt természetes élőhelyeinek száma egyre csökken. Ezzel párhuzamosan állománya is fogyatkozik, amely nyomán 2016-ban felkerült a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listájára sebezhető fajként.

Egykor meglehetősen gyakori állatnak számított, mára azonban sok térségben kifejezetten ritka, egyes országokból – például Vietnámból és Kínából – pedig hamarosan teljesen el is tűnhet.