Furcsa patkányőzek élnek a trópusi erdőkben
A kancsilok rágcsálók és szarvasok keverékére hasonlítanak, és ceruzavékony lábakon állnak.
Különös állatok rejtőznek Afrika és Ázsia trópusi erdőiben, amelyek úgy néznek ki, mintha rágcsálók és szarvasok keresztezéséből jöttek volna létre. Ők a kancsilok, akiket szokatlan megjelenésük miatt patkányőzekként is szoktak emlegetni.
A kancsilfélék (Tragulidae) meglehetősen apró termetűek, ennek ellenére a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartoznak, vagyis a szarvasfélék rokonai. Típusfajuk a jávai kancsil (Tragulus javanicus), amely Indonéziában, Jáva szigetén őshonos.
Ezek az állatok körülbelül 45-50 centiméter hosszúra nőnek, magasságuk nagyjából 30 centiméter.
Szarvuk, illetve agancsuk nincsen, ennek ellenére azonban nem fegyvertelenek: szemfogaik jó hosszúra nőttek, amelyek így még csukott szájukból is agyarként állnak ki.
Emellett jellegzetes ismertetőjegyeik ceruza vékonyságú lábaik, amelyek a mindössze 1-2 kilogrammos testet tartják.
A jávai kancsilok monogám állatok, amelyek jellemzően közeli rokonaikból álló csoportokban élnek. Kérődző állatként többnyire levelekkel, rügyekkel táplálkoznak, de olykor gyümölcsöket, rovarokat is fogyaszthatnak.
Állományukról annyira keveset tudunk, hogy a Természetvédelmi Világszövetség nem tudta meghatározni, veszélyeztetett fajról van-e szó. Ez nem is csoda, hiszen a jávai patkányőzek meglehetősen „szégyenlősek”: éjszaka a legaktívabbak és általában igyekeznek észrevétlenek maradni, hangot is csak akkor adnak ki, amikor megijednek. A feljegyzések szerint ilyenkor éles sikítást hallatnak.
A kancsilfélék legnagyobb és egyetlen Ázsián kívül élő faja az afrikai kancsil (Hyemoschus aquaticus). Ez az állat sokban hasonlít jávai rokonához, azonban tömege annak sokszorosát teszi ki: akár a 7-15 kilogrammot is elérheti.