Kihalt a vékonycsőrű póling, Magyarországon láthatták utoljára
Lassan 30 év telt el a madárfaj utolsó észlelése óta, a szakértők szerint ez nem is csoda: valószínűleg egyetlen példány sincs már életben.
Teljesen kihalt a vékonycsőrű póling (Numenius tenuirostris) egy új tanulmány szerint. A madárfaj Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján még súlyosan veszélyeztetettként szerepel, ám a friss kutatás 96 százalékosra teszi annak a valószínűségét, hogy mára nem maradt fenn.
Vékonycsőrű pólingot a hivatalos feljegyzések szerint utoljára 1995-ben láttak Marokkóban, a szakértők úgy vélik, nem sokkal ezután pusztulhatott ki a teljes faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ugyan számon tart egy 2001-es, magyarországi, apaji megfigyelést is, a nemzetközi szervezetek ezt az észlelést nem tartják minden kétséget kizáróan hitelesnek.
A környezetvédő szervezetek elmondása szerint évtizedek óta próbáltak bizonyítékot találni arra, hogy a faj még mindig létezik, de nem jártak sikerrel.
A kihalás tényét azonban az IUCN-nek kell kimondania, hogy hivatalos legyen, ezt pedig egyelőre nem tették meg. Ennek oka, hogy az ilyesminek óriási jelentősége van van. Ha például elhamarkodottan jelentik ki a kihalás tényét, azzal olyan természetvédelmi intézkedések visszavonását idézhetik elő, amelyek a faj megmentésére irányulnak.
A vékonycsőrű póling sosem volt gyakori, költőhelyei pedig csak részben voltak ismertek. Az utolsó jól dokumentált fészket pontosan 100 éve, 1924-ben találták az Omszki régió területén, Oroszországban. Azóta a költőhelyek ismeretlenek maradtak, annak ellenére, hogy a fajt többen intenzíven kutatták. Izotópelemzés alapján feltételezhető, hogy egy populáció egykor a kazahsztáni sztyeppéken is költött.
A vékonycsőrű póling vonuló faj volt, telelőhelyei a Földközi-tenger környéki sekély édesvízi élőhelyek voltak. Különösen ismert helyszín volt Észak-Marokkó, ahol a faj utolsó, széles körben elfogadott megfigyelése történt 1995-ben.
Bár a faj hanyatlásához vezető okok máig nem teljesen ismertek, az új tanulmány az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági gyakorlatok, kisebb mértékben a vadászat és a telelő területeken található élőhelyek degradációját emelte ki a faj feltételezett eltűnéséhez vezető tényezők között.
Ez az évszázad egyik leglesújtóbb természetvédelmi történése, és tökéletesen rávilágít arra, hogy milyen célért dolgoznak a madárvédelmi szervezetek világszerte. Nem másért, minthogy megakadályozzuk a fajok kihalását
– nyilatkozta Nicola Crockford, az Angol Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) vezető szakpolitikai munkatársa.