Ilyen egy túra az uhu éjszakai birodalmában

Autónkat hátunk mögött hagyva még hosszú gyaloglás vár ránk, míg elérjük az öreg erdőt. Lábunk alatt süpped az avar, hatalmas bűbája van az őszi erdőnek.

A nedves avar párolgása után kellemes illat terjeng estefelé, nagyokat szippantunk a jó levegőből, lelkünket feltölti a november végi erdő minden varázsával. Enyhe az idő.

Egy aggastyán bükk lábánál letelepedünk Szentgál határában, hátizsákunkat magunk alá gyűrve kényelmesen elhelyezkedve. Várjuk az Esthajnalcsillag feljöttét, ekkor szólalnak meg először a baglyok, az éjszaka vadászai. Az avarban egy sárganyakú erdei egér indul el esti portyájára, imént hagyta el a bükk oldalában lévő vackát.

Mikor feljött az első csillag, lent a völgyből a macskabagoly kacaja száll felénk. Várunk, lassan telnek a percek, több mint egy óra után elgémberednek lábaink, úgy határozunk, hogy, visszaindulunk.

Ekkor varázsütésre a közelünkben megszólal az uhu.

Csak a fák kontúrjait látjuk, a hatalmas törzsek összemosódnak a távolban. Egymásra mosolygunk, fejlámpainkat bekapcsolva boldogan elindulunk visszafelé. Ezért a pár percért jöttünk, valami különös igézete van ennek a röpke pillanatnak.

Korábban nagy madarunkat vadászatokra használták, földi lyukakban rejtőztek el a vadászok, míg egy T-alakú fán béklyóval a lábán ott csücsült az uhu. Az éjszakai ragadozót nem szeretik a varjúfélék és a ragadozómadarak, jöttek is rá szép számmal, a puskások pedig csak lőttek és lőttek. Ma már az uhu és a horgas csőrűek is védettek, az uhuzás pedig rég a múlté.

Madarunk egyedszáma annyira megcsappant, hogy majdhogynem kipusztult hazánkból. Az 1980-as években német segítséggel a visszatelepítését is megpróbálták, akkor sikertelenül. Napjainkra szerencsére a környező országokból terjeszkedése figyelhető meg, így remény van rá, hogy újra több helyen költ majd, és február végén az elhagyott bányákban, zavartalan sziklafalak közelében vagy erdőkben felhangzik az uhu hangja.

Zsákmánylistáján nagyon sok madárfaj szerepel, leemeli az alvó egerészölyvet a fáról, még macskabagollyal is táplálkozik. Ha költőhelyére akadunk, ne lepődjünk meg, ha kifordított sünbőrt találunk, ugyanis ez egy egyik ismérve, hogy az uhu birodalmába toppantunk.