Csapadékos időkben több a válás

Számos élőlény alakít ki olyan hosszú távú párkapcsolatot, amely az esetek elsöprő többségében élethosszig tart. Egyes élethelyzetek ezt felülírhatják – egy új kutatás szerint ilyen lehet az extra sok vagy extra kevés csapadék. A Seychelle-szigeteki poszáta (Acrocephalus sechellensis) egy 16 éven át végzett megfigyelés-sorozat alapján esélyesebb, hogy elválik párjától, ha a csapadékviszonyok nagyon eltérnek a megszokottól.

A madaraknál a válás oka általában az, hogy a pár szaporodása sikertelen, vagy csak túl kevés utódot eredményez. Eddig azonban a környezeti hatásokat, különösen a klímáét nem vizsgálták még. A kutatás során most a Seychelle-szigetek egyikén, a Cousin-szigeten vizsgálták a poszátákat, e sziget természetvédelmi terület.

Ha az eső mennyisége ingadozott a madarak szaporodási időszaka előtt és alatt, a madarak jóval gyakrabban hagyták el választott párjukat. A kutatók különösen az 1997-es, rendkívül erős El Niño év extrém csapadéka idején tapasztaltak igen nagy számú válást. Ha ezt az évet nem vették számításba, akkor pedig az aszályos időszakokban találtak több válást.

E madárfaj esetében 6,4 százalékos a válások aránya az átlagos esztendőkben, azonban lehet 1,2 százalékos, igen alacsony arányú, vagy épp 15,6 százalékos, a faj átlagához képest igen nagy arányú is. Ennek az eltérésnek mintegy a feléért felelős a csapadék, a kutatók számításai szerint.

Azt is megvizsgálták a szakemberek, hogy vajon az utódok számában, a szaporodási sikerben volt-e hatása a csapadékviszonyoknak. Arra jutottak, hogy ebben már nem lehetett közvetlen kapcsolatot kimutatni, vagyis a szaporodási siker nem egészen függött a csapadéktól. Ez pedig azt jelenti, hogy valószínűleg más tényezőknek is szerepük lehet a válásokban, a csapadékon túl. Azt érdemes viszont figyelembe venni, hogy a csapadék eloszlása és mennyisége határozza meg, hogy a poszáta mennyi élelmet, vagyis rovart talál.