Az etióp farkas néha méhecskének érzi magát

Etiópia magasabban fekvő, hegyvidéki területein él a veszélyeztetett státusú (alig 500 egyede él) etióp farkas (Canis simensis). Az állat sakálra hasonlító küllemű, ám ma már jól tudjuk, hogy ez csak a látszat, a génvizsgálatok egyértelművé tették, hogy a szürke farkas a rokona, nem a sakálfélék. Egy másik látszat alapján viszont akár a méhek vagy a pillangók közé is sorolhatnánk, ugyanis imádja a nektárt. Az állat fő zsákmányát a rágcsálók nyulak, néha madarak jelentik.

A faj a nálunk kerti dísznövényként ismert, Etiópiában őshonos fáklyaliliom egyik fajának (Kniphofia foliosa) virágait előszeretettel nyalogatja, amint erről az Oxfordi Egyetem vezette kutatócsoport beszámolt az Ecology folyóiratban. Ez az első alkalom, hogy egy nagytestű ragadozót nektárevésen, és ennek kapcsán feltehetően beporzó tevékenységen kaptak.

Bár világszerte számos emlősről tudjuk, hogy beporzók, egyre többről derül ki a megfigyelések során. Általában elmondható, hogy a beporzó emlős jó eséllyel denevér, vagy kis termetű rágcsáló. Különleges esetek azonban mindig vannak! A ragadozók közül eddig mindössze 3, nem épp nagy termetű fajról bizonyosodott be, hogy részt vesz a beporzásban (nagyfoltú petymeg, álcás pálmasodró, fokföldi mongúz).

A kutatók a farkas élőhelyén végeztek megfigyeléseket, a Bale-hegységben. A fáklyaliliom-félék őshazája e térség, a virág rengeteg nektárt termel, és ezzel vonzza a beporzók sokaságát, madarakat és rovarokat egyaránt. A megfigyelések alapján a farkas orrára, miközben az a nektárt nyalogatta a virágokból, rengeteg pollen tapadt. Az egyik megfigyelt állat mintegy 30 virágot végiglátogatott és végignyalogatott. A kutatók négy egymást követő napon hat farkast figyeltek meg, amint a fáklyaliliom nektárját nyalogatja.

A farkas általában a virágzat alsó részén lévő, leginkább fejlett virágokat kezdte nyalogatni – ezekben van a legtöbb nektár. Egy virágzatra 3-15 másodperc időt fordított, majd a legtöbb esetben ment tovább egy másik virágzathoz is nyalni egyet.

A hat megfigyelt farkasból négy csak néhány virágot nyalt végig, de két egyed 20-30 virágot, gyakorlatilag egymás után mindet, ami útjukba akadt a virágokkal teli területen. A megfigyelt farkasok más-más falkába tartoztak, így a kutatók bátran kijelenthetik, hogy nem valamiféle egyedi ínyenckedést figyelhettek meg, hanem a faj sok egyedére jellemző, valószínűleg egymástól ellesett nyalakodást.

A fáklyaliliom nemcsak nektárból termel nagy mennyiséget, hanem pollenből is. Ennek köszönhető, hogy a virágot véginyaló farkas orrára is sok rátapad – azt azonban eléggé nehéz lenne igazolni, hogy valóban beporzó is a faj. Ehhez azt kellene tudni, hogy a faras által végignyalt virágok több magot érlelnek, mint a nem látogatottak.

Arra is kitértek a kutatók, hogy a hasonló, nagyobb méretű nektárevő emlősök néha károsítják a virágokat a nyalással, így nem biztos, hogy a növény számára előnyös ez a kapcsolat. Ezt csak nagyon részletes megfigyelésekkel és kísérletekkel lehetne igazolni. A probléma másik fele az, hogy valóban elképesztően sok állat keresi fel a fáklyaliliomot a nektárja miatt, így azt se lehet tudni, hogy ezek mekkora arányban vesznek részt a beporzásában.