Ritka ragadozó madár tűnt fel az Alföldön

Az uráli bagoly (Strix uralensis) alapvetően hideg, mérsékelt övi madár. Elsősorban Oroszország területén terjedt el, ahogyan erre a neve is utal. Európai állománya főként a Kárpátok vonulatára és az észak-balkáni hegységekre terjed ki. Magyarországon is költ, főleg az Északi-középhegységben. Első hazai költését 1962-ben jegyezték fel, 1983-tól pedig már rendszeres fészkelőként tartjuk számon.

A síkvidéki területeken ritka kóborlóként láthatjuk, általában csak télen keveredik errefelé. A Dévaványai-Ecsegi pusztákon legutóbb öt évvel ezelőtt figyelték meg egy példányát, az utóbbi években Biharugra térségében is volt néhány előfordulása. A Körös-Maros Nemzeti Park területén megjelenő uráli baglyok valószínűleg az Északi-középhegységből, vagy az Erdélyi-szigethegységből érkeznek rövid látogatásra.

Az uráli bagoly a hazánkban előforduló bagolyfajok közül az uhu (Bubo bubo) után a második legnagyobb termetű.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület adatai szerint testtömege könnyen eléri az 500 grammot, de akár az 1 kilogrammot is meghaladhatja, szárnyfesztávolsága nagyjából 1,2-1,3 méter. Éjjeli aktivitású, ilyenkor főként kisemlősökre vadászik, de elfogyasztja a madarakat, kétéltűeket és a nagyobb rovarokat is. Erősen védelmezi a fiókáit, ilyenkor még az embert is megtámadhatja.

Az uráli bagoly nagyon közeli rokona a nálunk is állandóan jelenlévő macskabagolynak (Strix aluco). A Körösvölgyi Állatparkban mindkét bagolyfaj megtalálható, így akik testközelből is szeretnék őket megnézni, azok egy téli hétvégén ezt Szarvason megtehetik.

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája a nem fenyegetett kategóriába sorolja, állománya stabil, Magyarországon azonban fokozott védettséget élvez, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.