A klímaváltozás áldozatai voltak az elefántok

2020-ban mintegy 350 elefánt pusztult el a dél-afrikai országban, a pusztulás oka sokáig igen rejtélyes volt, bár egy elképzelés szerint egy mérgező alga lehetett a tettes. Egy frissen közzé tett kutatási eredményben a londoni King’s College kutatói megerősítették ezt az elképzelést, hozzátéve, hogy az algák túlszaporodása a klímaváltozáshoz köthető.

Az afrikai elefántok harmada Botswana területén él, ez, a legnagyobb meglévő állományukat érintő példátlan léptékű pusztulás pedig arról tanúskodik, hogy az Okawango-deltában, a világ egyik legfontosabb ökoszisztémájában miféle tovagyűrűző hatása is van a klímaváltozásnak

– mondta el a kutatást vezető Davide Lomeo.

Az elefántok pusztulását az okozta, hogy egy rendkívül száraz évet rendkívül csapadékos követett, és ennek hatására elképesztő módon felszaporodtak az elefántok által fogyasztott felszíni vizekben a cianobaktériumok. Mivel a katasztrófára a covid világjárványa idején került sor, ezért nem voltak helyszíni mintagyűjtések és így elég részletes vizsgálatok, amikor a sajnálatos tömeges pusztulás zajlott.

Habár a szakemberek gyanakodtak az algákra, a szomszédos Zimbabwe területén más okhoz köthető elefántpusztulás miatt ezt aztán mégis megkérdőjelezték. A kutatók most a Science of The Total Environment folyóiratban publikált vizsgálati eredményeikben azonban megerősítették az első feltételezést: valóban algák termelte mérgek végeztek az elefántokkal.

A kutatáshoz műholdas megfigyelési adatokat és az állatoknak vizet adó természetes itatóhelyeket elemeztek a szakemberek. Mintegy 3000 itatóhely adatait vetették össze az elpusztult elefántok helyének adataival. Ebből az elemzésből kiderült, hogy a tetemek közelében lévő itatóhelyeken a mérget termelő alga mennyisége megugrott, különösen az elefántpusztulások idején láttak algavirágzásokat.

A műholdas megfigyelések során azt mérik, hogy a felszínt érő napfényből mit nyel el a felszín, és mit ver vissza, ez a felszínen lévő élő és élettelen dolgoktól függ. Eltér például a vizet borító vízijácintról visszavert fény, és eltér az vízben elszaporodó algákról visszavert. Az egyes algafélékre jellemző elnyelési-visszaverődési adatok segítenek felmérni, hogy mennyi a toxikus alga egy adott víztömegben.

A kutatók 20 olyan itatóhelyet azonosítottak, amelyekben az előző évekhez mérten jelentős algavirágzást lehetett mérni. A friss elefánttetemek e helyek körül csoportosultak. „ A 2015-2023 közti időszak legnagyobb algavirágzására került sor 2020-ban ezen itatóhelyek vizében” – tette hozzá Davide Lomeo.

Az elefántok, miután ittak, elmentek az itató közvetlen közeléből, átlagosan 16,5 kilométert tettek meg, mire elpusztultak. A mérgező víz fogyasztása után 3,5 napon belül érte őket utol a végzet. Az adatok arra is utalnak, hogy ezek az itatóhelyek fokozott kockázatot jelentenek az algák termelte mérgek terén.

2019-ben évtizedek óta nem látott aszály sújtotta a térséget, amelyet egy extrém csapadékos 2020 követett. A kutatók úgy látják, ennek köszönhetően az itatóhelyek (ezek kis tavak) korábbi üledékei felkeveredtek, és az abban lévő tápanyagok dúsították a vizet. Ez pedig különösen kedvezett a toxikus algák elszaporodásának. Afrika déli régióját a klímaváltozás miatt egyre súlyosabb aszályhelyzetek fenyegetik, ennek pedig a térség természetes vizeire a 2020-ban tapasztalthoz hasonló negatív hatása is lehet, az állatokra nézve katasztrofális eredménnyel.

A kutatásnak két fontos tanulsága van. Egyrészt hangsúlyosabbá kell tenni a vízminőség vizsgálatát még a legkisebb víztestekben is, mivel a mérgező algák elszaporodásának súlyos ökológiai következményei lesznek.

Másrészt azt is megmutatták a szakemberek, hogy a távérzékelésnek, a Föld-megfigyelő műholdaknak hatalmas szerep jut az élővilág megfigyelésében, életkörülményeinek vizsgálatában is. Épp ezért érdemes még jobban kibővíteni az efféle megfigyeléseket végző műholdas rendszereket, hogy minél hamarabb fény derülhessen rá, ha valami fenyegeti az élőlényeket.