Ezért kék a heréje ezeknek a majmoknak

A dél-afrikai Krüger Nemzeti Park egyik kempingjében állítottuk fel a sátrat éppen, amikor a vervetek egy csapata megjelent. A kihűlt tábortűz körül heverő ételmaradékok nemcsak a varacskos disznókat, hanem a majmokat is odacsalogatták.

A keskenyorrú majmok vagy óvilági majmok csoportjába tartozó vervetek (Chlorocebus pygerythrus) közepes méretűek, a szavannákon, nyílt erdőkben és füves területeken élnek Afrika keleti és déli részén. A fán és a földön egyaránt otthonosan mozognak, összetetten kommunikálnak, és pillanatok alatt képesek kirámolni például a sátrat is, ha nem figyel oda az ember.

Annak az összetett kommunikációnak, amely lehetővé teszi számukra, hogy figyelmeztessék egymást a támadásra és a menekülésre, sokszor én magam is fültanúja voltam.

A kiadott hangok ugyanis nagymértékben változnak a közösséget érő fenyegetések típusától függően.

Külön ragadozóspecifikus hívások figyelmeztetnek a közelben ólálkodó leopárdokra, kígyókra és sasokra. Ezeknek az egyedi hangoknak a segítségével a vervetek nemcsak a veszély helyét képesek meghatározni, hanem azt is, hogyan és hová menekülhetnek a legjobban. Például, ha leopárd lopakodik a fűben, a riasztás magas, éles, a földön kurkászó majmok ilyenkor azonnal a fára rohannak, ám ha sasriadót fúj valamelyik szemfüles egyed, a vervetek bokor alá bújnak, hogy elkerüljék a légi támadást.

Kék herezacskó

Sokoldalú kommunikációjuk mellett van még egy dolog, ami miatt igencsak érdekesek, ez pedig nem más, mint a hímek kék herezacskói. A különleges szín az úgynevezett Tyndall-jelenségnek, a kolloidokban lejátszódó fényszóródási jelenségnek köszönhető, ebben az esetben a fény kéken tükröződik vissza az állat bőréről, amelyen szokatlanul rendezett kollagénrostok találhatók.

A rostok annyira jól szervezettek, hogy a méretükben vagy a köztük lévő távolságban bekövetkező legkisebb változás is más színt eredményez.

Bár az okát egyelőre nem sikerült pontosan meghatározni, a kutatók azt megfigyelték, hogy a vervet majom nőstények a szín erőssége és a herék nagysága szerint döntenek a párválasztáskor, ráadásul a hímek herezacskói a párzási időszakban akár a kétszeresére is megnőhetnek.

A fiatalság megőrzése és a potenciál növelése iránti vágy évszázadok óta az orvostörténelem része, így történt, hogy a majmok „varázsheréjével” való kísérletezés a sebészeti beavatkozások közé is bekerült. Az Oroszországban született, de a franciáknál praktizáló Sergius Voronoff ugyanis a 20. század elején nem kevesebbet állított, mint hogy a xenotranszplantáció, vagyis a fajok közötti szervátültetés segítségével képes helyreállítani az idővel lankadó férfiasságot.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Sergius Voronoffról készült karikatúra.

Forrás: Wikimedia Commons / Wellcome Collection / CC BY 4.0

Műtétei során majomheredarabokat varrt a páciensei herezacskójára. Voronoff ugyan világhírnevet szerezett, és saját bevallása szerint több ezer kliensnek segített, vesztét az okozta, hogy a legfontosabb férfi nemi hormont, a tesztoszteront 1935-ben azonosították, így a doktor elmélete a majomhere örök fiatalságot ígérő és potencianövelő tulajdonságairól megkérdőjelezhetetlenül megdőlt.