Tengeri madarak millióival végzett egy hőhullám
2014 és 2016 között súlyos óceáni hőhullám tombolt, most kiderült, a jelenség pontosan miként hatott a lummákra.
Egy új tanulmányban a modern kor egyik legsúlyosabb, egyetlen fajt érintő tömeges pusztulását vizsgálják – számol be a Live Science. Az eredmények alapján a 2014 és 2016 közötti óceáni hőhullám mintegy 4 millió lumma elhullásáért volt felelős.
Az északi féltekén honos, az alkafélék közé tartozó tengeri madár egykor hatalmas, sziklafalakon lévő kolóniákban fészkel, mára azonban számos régióban jelentősen lecsökkent az állomány. Egyes populációk negyedükre zsugorodtak.
A tömeges pusztulás 2014 végén kezdődött, amikor a tengeri hőhullám elhatalmasodott a Csendes-óceán északkeleti részén. A víz hőmérséklete 4 Celsius-fokkal nőtt, ami az egész ökoszisztémát felborította: a tengeri táplálékhálózat alapján jelentő fitoplankton megfogyatkozott, láncreakciót indítva el, a lummák által fogyasztott halak számát is drasztikusan csökkentve.
2015-ben és 2016-ban a táplálékhiány végigsöpört az állományokon, tengerpartokat Alaszkától Kaliforniáig ellepték a tetemek. Egyes területeken a partra sodródások száma meghaladta a szokásos arány ezerszeresét.
A folyamatot már korábban is vizsgálták, a katasztrófa pontos mértéke azonban eddig tisztázatlan maradt. Heather Renner, a U.S. Fish and Wildlife Service biológusa és kollégái a közelmúltban több évtizednyi, a kolóniákról származó adatokat használt fel, hogy felmérje a teljes képet.
Az adatok alapján az eseményben mintegy 4 millió egyed veszett el, az Alaszkai-öbölben lévő populáció 50, a Bering-tenger keleti részén élő állomány 75 százaléka semmisült meg.
„Azonnal tudtuk, hogy ez egy nagy, példátlan mértékű pusztulás, csak azt nem tudtuk, pontosan mekkora” – mondta Renner. Mint kiderült, az esemény az eredeti becslésnél 4-8-szor súlyosabb volt, ezzel ez az egyik legnagyobb, egyetlen vadon élő fajra kiterjedő tömeges pusztulás, amelyet a modern korban dokumentáltak.
Hét évvel a hőhullám után továbbra sem látható a populáció gyógyulásának jele. Renner csapata továbbra is figyelemmel kíséri a kolóniákat, de a kilátások nem túl biztatóak. A kutató elképzelhetőnek tartja, hogy az ökoszisztéma mára nem képes fenntartani a nagyobb egyedszámot, a kisebb kolóniák pedig most különösen sérülékenyek.
Vadludak ezrei lepték el az Alföldet
Bár egyes térségekben óriási tömegekben gyülekeznek, számuk elmarad az utóbbi években tapasztaltaktól.
A sárgahasú unka az év kétéltűje
A sárgahasú unkával leginkább középhegységeinkben kirándulva találkozhatunk, a faj hasának pompás színét a ragadozóik elriasztására tartogatják.
Bepillanthatunk a világ legnagyobb halának rejtélyes szerelmi életébe
Szinte semmit nem tudunk a faj szaporodási szokásairól, most viszont egy videónak köszönhetően új információk birtokába jutottunk.
Veszélyes betolakodó dúlja fel hazánk élővilágát
Az idegenhonos állat betegségeket terjeszt és kiszorítja az őshonos fajokat természetes élőhelyükről.
Egyes cetek rendkívül hosszú életűek lehetnek
A bálnákról eddig úgy tudtuk, nagyjából az emberrel azonos hosszúságú élet várhat rájuk, egy új kutatás szerint azonban egyes fajaik akár 150 évig is élhetnek.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
