Nem bírják az emelkedőket a zsiráfok

A zsiráf a szavannák állata, naphosszat a síkvidéki tájat rója hosszú lábain. A Brit Ökológiai Társaság nemrégiben arról számolt be egy konferencián és a Eurekalert  hírportálon, hogy a síkvidéki életmód olyannyira alapvető a zsiráfok számára, hogy egyáltalán nem képesek a dombokra felmászni. Ennek pedig az állatfaj védelmére is hatása van.

A vizsgálatokhoz 33, dél-afrikai természetvédelmi területeken élő zsiráfot láttak el GPS-nyomkövetőkkel, amelyekkel 2011-2023 között követték azt, merre is járnak. A jeleket azután térképre vetítették, hogy kiderüljön, miféle terepen mozogtak a zsiráfok, ezen adatokból sikerült kideríteni, milyen domborzatot részesít előnyben az állat.

A kutatók arra jutottak a megfigyeléseikkel, hogy a meredekebb terepviszonyok alapvető korlátot jelentenek az állat számára. A zsiráf még megteszi az utat a tápanyagban gazdag, dús növényzet miatt, ha 12 fokos a lejtő, ám a vizsgálatok alapján a 20 fokos lejtő leküzdhetetlen akadályt jelent számára.

A hegyes-völgyes táj alapvetően nem a nagy termetű állatok kedvence, azonban a természetvédelmi területek gyakran efféle tájakon kapnak helyet. A védett területek kijelölésében azt veszik figyelembe, hogy az állatok számára elegendő élelem és víz álljon rendelkezésre, úgy tűnik azonban, hogy ez kevés lehet. A domborzat jelentette korlát miatt így igencsak beszűkül az a terület, ahol képesek lesznek fennmaradni.

A zsiráf jelenleg 21 afrikai országban él, azonban a rendelkezésére álló terület nagysága ellenére csökken az egyedszám. Ennek részben oka az élőhelyvesztés, az emberekkel való konfliktus, az orvvadászat. Az állatról, ikonikus volta ellenére még mindig nem tudunk róla eleget. „Ijesztő, hogy még most is felfedezhetünk eddig ismeretlen korlátozó tényezőt, ami meghatározza az életmódjukat, ökológiájukat” – mondta Dr. Francois Deacon, a kutatás résztvevője.

Namíbiában és Tanzániában 8000 négyzetkilométernyi nem megfelelő domborzatú területük van a zsiráfoknak, Kenyában és Dél-Afrikában 4000 négyzetkilométer használhatatlan számukra. A vizsgált országokban azonban csak minden harmadik esetben esik a védelmet élvező területekre a zsiráf számára kedvező domborzat, a többiben a védett régión kívülre jutnak ezek.

„Ha egy védett terület 200 hektáros, de egy nagy hegy áll a közepén, akkor máris nem 200 hektár jut az állatoknak” – magyarázta Jessica Granweiler, aki a konferencián beszámolt az eredményekről. A helyzetet tovább rontja, ha a védett területet be is kerítik, mint Dél-Afrikában. A kutató hozzátette, figyelembe kell venni a terepviszonyokat is a zsiráfok lakta területeken, ha a védett régiók kijelölésén dolgoznak.