Hóférgek és darázscincérek versenyeznek az Év beporzói címért

Február 15-ig lehet szavazni a 2025-ös Év beporzói verseny jelöltjeire a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület weboldalán. A programmal a szervezet célja az, hogy minél több ember ismerje meg a beporzó rovarok jelentőségét.

Mint írják, ezek nélkül az állatok nélkül ételeink és italaink egyharmada eltűnne, vagy megfizethetetlenül megdrágulna.

Emellett pedig természet, a tájak, a parkok, kertek teljes élővilága is jóvátehetetlenül elszegényedne.

Idén három rovarcsoport közül lehet szavazással választani, a győztest március 1-én hirdetik ki.

Az egyik versenyző a darázscincérek (Clytini) nemzetsége. Ezek a 2 centiméternél kisebb, rövid csápú bogarak sárga mintázatukkal a darazsakat utánozzák, így próbálják megtéveszteni a rájuk vadászó rovarevőket. Színezetük bizonyos határok között változó, a mintázat azonban sokszor fajra jellemző.

Egész Európában elterjedtek, főleg fás területeken találkozhatunk velük. A kifejlett állatok nektárral és virágporral táplálkoznak, élelem után kutatva közreműködnek a beporzásban. Lárváik két éven át fejlődnek, legtöbbször legyengült vagy elhalt fák szöveteit fogyasztva. Hazánkban több nemben bő egy tucat darázscincér fajt ismerünk, amelyek lárvái károkat okozhatnak, de a kifejlett egyedek beporzó munkája hasznos.

Mellettük a lágybogárfélékre (Cantharidae) is lehet szavazni. Ezek a lapos testű állatok nevüket lágy (gyengén kitinizált) kültakarójukról kapták. Fejük nagy, szemeik kiugróak, csápjaik és lábaik hosszúak. Színük általában sárgás vagy pirosas, néha fekete.

Ragadozó életmódot folytatnak: az ember szempontjából káros rovarokat is pusztítanak és nektárt is fogyasztanak. A lárvák a talajon vagy korhadó növényeken keresik a zsákmányukat. A telet elrejtőzve töltik valamilyen repedésben vagy lyukban. Az olvadás gyakran tömegesen mossa ki a lárvákat búvóhelyeikről, innen ered népies nevük, a hóféreg. A kifejlett bogarakkal tavasszal és kora nyáron fűféléken, lágyszárúak és fák virágain találkozhatunk.

A címért ringbe szállnak a marókák (Mordellidae) is, amelyek aprócska, virágporral táplálkozó rovarok. Nagy szemükről, hosszú, 11 ízből álló csápjukról, hátrafelé kihegyesedő, púpos testükről viszonylag könnyen felismerhetők.

Ha veszélyben érzik magukat, hosszú és erős hátulsó lábaikkal egyszerűen lebukfenceznek a virágról, ezért bukdácsoló virágbogaraknak is nevezik őket. Petéiket korhadt fában, dudvákban vagy gombákban helyezik el és a kikelő lárvák is itt fejlődnek. Marókák már a Kréta korban (99 millió évvel ezelőtt) is részt vettek a zárvatermő növények beporzásában, és a ma élő 2300 ismert fajuk (hazánkban ebből mintegy 140 faj) ezt teszik.