Jellegzetes hívóhangja árulja el téli madarunkat

Korábban bizonyos években hatalmas tömegben jelent meg Magyarországon a csíz.
Érdekes az idei tél, míg a Balaton tömve van víziszárnyasokkal, addig egyes téli énekesmadarakból hiány van. Nagy örömömre szolgált, amikor a Nemeshany határában lévő Sárosfőpuszta égerligeteit jártam és a csízek nagyobb csapatára bukkantam. Nem a hangjuk árulta el inkognitójukat, ehelyett a lefelé pergő termés hártyás szárnyait hintáztatta elém az enyhe szellő.
A csíz (Carduelis spinus) elnevezése hívóhangjából ered, népi nevei az egérpinty, csézike, cájzli, utóbbi a Nyugat-Dunántúlon elterjedt, német nevéből származik.
Az egérpinty minden bizonnyal az égerfákon való táplálkozásából eredhet.
Az égerfákon kívül a hazánkban telelő csapatok gyakran mozognak nyírfákon, fenyőféléken, az őszi időszakban pedig a mezei dűlőutakat kísérő katáng magjait szedegetik. Hazánkban az Északi-középhegységből, Alpokaljáról és a Bakonyból ismert alkalmi fészkelése, legfontosabb költőterülete az öreg lucerdőkben található, így Eurázsia fenyőrégióiban fészkel. A gyűrűzések adatai alapján leggyakrabban Oroszországból, a balti és skandináviai országokból érkeznek hozzánk egyedek.
A Kárpát-medencébe változó számban jelenik meg a tél folyamán, egyes években nagyszámú beözönlései voltak. A tavasz közeledtével megfigyelhetjük, amint csapatai kórusban énekelnek.
A párok gyakran a vonuló csapatokon belül alakulnak ki. A fészküket mindig magasan építik, a fenyőágak védelmében, a fészek belsejét apró növényi szálakból és tollakból bélelik ki, így tartják melegen. Piciny tojásaik halványkék alapon barnásan pettyezettek.
Korábban kedvelt kalitkamadár volt, gyakran árulták madárpiacokon, lépesveszővel és hívómadarak segítségével fogták meg. Napjainkban védett faj, tartása és befogása tilos, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.