190 új fajt írtak le a londoni Természettudományi Múzeum munkatársai 2024-ben

Vegetáriánus piráják, mohaállatok sokasága, üvegszárnyú lepke, különös kopoltyúparazita hal, vagy épp a Leonardo DiCaprio után elnevezett kígyó is az újonnan megismert fajok közt van.

A Londoni Természettudományi Múzeum minden évben közzé teszi beszámolóját az előző évben azonosított és a tudomány számára leírt fajokról, amelyeket a múzeum kutatóinak köszönhetően ismerhettünk meg.
E rendkívül sokszínű lista egyaránt tartalmaz ma élőket és ősmaradványokat, így rögtön kezdhetjük is a felsorolást azzal a dinoszaurusszal, a Comptonatus chaseivel, amelyet mi is bemutattunk. A fosszilis felfedezettek listáján szerepel 330 millió éve élt magvaspáfrány (Anisopteris shuteana), vagy épp a Micimackó szerzőjéről elnevezett rejtélyes faj (Alococopros milnei), amelyet csak megkövült ürülékéből, vagyis koprolitjából ismerünk. A kutatók a koprolit alapján arra következtetnek, hogy krokodilféle vagy teknős lehetett a kréta időszak végén élt állat.
A kihalt fajok közt igen népes az újonnan felfedezett mohaállat is, amelyekből egyetlen ausztrál kőzetformáció 50 különböző fajt tartalmazott – ezek a korallszerű állatok is a kréta időszak végén éltek. Azonban a mohaállatok közül ma élőket is felfedeztek, Kamcsatka közelében. A mohaállatok egészen mütyüri, fél milliméter körüli lények, amelyek telepeket alkotnak – ebben is hasonlítanak a korallokhoz. Azonban a mohaállatok nem közvetlenül építik lakhelyüket mészből, hanem az általuk kiválasztott, az apró állatka testét körbefogó nyálka meszesedhet el hosszú idő alatt.
A ma élő állatok közt érdemes megemlíteni azt a kígyófajt, amelyre a Himalája déli lejtőin bukkantak rá, és Leonardo DiCaprio után kapta a nevét. Az elegáns küllemű, aranybarna kígyó a siklófélék közé tartozik és kb. 55-60 centi hosszúra nő. Szintén egy híresség – bár fiktív – után kapta nevét a két felfedezett vegetáriánus pirájaféle egyike. A Myloplus sauront a testén végighúzódó, Szauron szemére emlékeztető fekete sáv és vöröses uszonya alapján nevezték el, nyitóképünk e halat mutatja.
A pirájákat veszélyes, vérengző állatként ismerhetjük, azonban közeli rokonaik, amelyeket pakunak is hívnak, vegyes, vagy növényi étrendet tartanak – ezek közé tartozik Szauron hala is. Sajnos az állat egy olyan folyón él, amelyre gátat terveznek, és ez veszélybe sodorhatja a hal élőhelyét.
A Xingu-folyó (ez az Amazonas mellékága) egy kis szakaszán eddig, egy projekt keretében már 70 olyan fajt találtak, ami sehol máshol nem él. A kutatók becslése szerint csupán ebben az egy folyóban több száz halfaj élhet, nagyjából annyi, mint egész Európában. Dél-Amerika édesvízi halfajainak 42 százalékát még nem ismerjük.
A halkutatók egy olyan parazita fajt is felfedeztek, szintén Brazíliában, amely más halak kopoltyújába bújva azok vérét szívva táplálkozik. E különös parazitákról elterjedt legenda, hogy az óvatlan úszók érzékeny testüregeibe is beveszik magukat – erősen megkérdőjelezhető elbeszélések árulkodnak azonban csak ezekről az esetekről, így érdemes erős kétellyel olvasni őket.
Talán a legizgalmasabb felfedezést egy lepkefaj jelentette. Az üvegszárnyú lepkék (szitkárok) közé tartozó rovart Walesben fedezték fel – azonban az állatka a dél-amerikai Guyana őslakója. A lepke két példánya őserdei otthonától 7000 kilométerre, egy walesi nappaliban repkedett, a tudomány nagy szerencséjére megfelelő személyek otthonában.
No de hogyan került Nagy-Britanniába az állat? Amint azt kiderítették, egy hivatásos fotós cipőtalpába tapadt bele az a növényi magház darabka, amelyen a lepke két bábja is átutazta az óceánt. A fotós lánya Walesben kikelt lepke fotóját kitette az instagramjára, és ott bukkantak rá a lepkész szakemberek. Miután hamar kiderült, hogy nem brit fajról van szó, felvették a kapcsolatot a Londoni Természettudományi Múzeummal, akik azt javasolták, kutassák át a házban lévő szobanövényeket.
A kutatás azonban nem vezetett eredményre. Miután a múzeumban megvizsgálták a lepkét, a genetikai jegyei alapján vált világossá, hogy hova való a faj – a fotósnak ekkor esett le, hogy a szoba sarkában van az a táska, amelyben a guyanai útján használt bakancsa volt. Ebben aztán rá is talált egy kis sárdarabba ágyazva egy magházra (ez a lepke tápnövénye volt, a magházban jellegzetes hernyórágásokat is találtak) és vele a lepke bábjainak üres tokjára is. A nagy utazóról kiderült, hogy a tudomány számára ismeretlen faj, ezért nevet is kapott: Carmenta brachyclados.
Bár nem minden felfedezés mögött rejtőzik hasonlóan kalandos történet, a tudományos munka, amely a fajok megismerését lehetővé teszi, ugyanennyire alapos. Rendkívül fontos feladat ez, hiszen naponta zsugorodik az élővilág nem emberi képviselői számára alkalmas élőhely, ezért sok fajt elveszíthetünk még azelőtt, hogy megismerhettük volna.