Tovább él a prérifarkas ott, ahol sok az ember

Az egészen furcsa és ellentmondásos kutatási eredményt Chicago területén élő prérifarkasok felmérésével kapták.

Az Ohio Állami Egyetem kutatói 214 chicagói prérifarkast szereltek fel nyomkövetős jeladókkal 2013-2021 között, és követték az életüket. A nagyvárosban a becslések szerint mintegy 4000 prérifarkas él. A kutatók az állat városi léthez alkalmazkodását hosszú ideje vizsgálják, mind a viselkedésüket, mind a biológiájukat. A jelen felméréssel azt igyekeztek felderíteni, hogy a városi élet milyen tényezői befolyásolják a prérifarkasok életét leginkább.
Számos szempontot vizsgáltak, amikor a jeladós állatok mozgásának adatait elemezték. Megnézték például, hogy az adott hely mennyire beépített, vannak-e üres telkek, vagy park, golfpálya, mennyi az út, milyen gazdag a terület lakossága, és mennyire sűrűn lakott a helyszín. Kiderült, hogy ahol kicsi volt az emberi népsűrűség, ott kevesebb ideig éltek a prérifarkasok.
A közepes és nagyobb népsűrűségű területek közül pedig a szegényebbek voltak kedvezők az állatfaj számára: itt másfélszer nagyobb esélye volt egy prérifarkasnak megélni a kétéves korát, mint a gazdag környékeken.
Sejtettük, hogy a sűrűbb népességnek pozitív hatása lesz, mivel ezek a helyek több, emberhez köthető építménnyel vagy élelemmel segítik a prérifarkasok téli túlélését. Chicago prérifarkasai számára A zord telek jelentik ugyanis a legnagyobb kihívást
– magyarázta Emily Zepeda, a kutatás vezetője.
Ahol viszont túl sok a rendelkezésre álló erőforrás, mint a gazdag negyedekben, oda több prérifarkas igyekszik, és a köreikben terjedő betegségek, valamint a területviták, összecsapások okozzák a nagyobb halandóságukat. Több egyed él ugyan ezeken a területeken, de rövidebb az élettartamuk. „Fiatalabban elpusztulnak az olyan területeken, ahol sok a vetélytárs.”
A kutatás újabb azon egyre gyarapodó információk között, amely azt mutatja, miként alakult át a városi állatok élete az emberi környezet, az ember hatása miatt, és miként változtatja meg az ember jelenléte ezen állatoknál a természetes hatásokat. Jelen esetben az eredmény azt is jelezheti, mennyire eszesen alkalmazkodnak ezek az állatok a környezethez. „Mesélhetnék róla, hogy milyen jó az alkalmazkodó képességük, és mennyivel jobban kedvelik a természetes környezetet. Azonban, legalábbis a túlélési siker terén nagyon is jól elvannak a városi környezetben is” – tette hozzá Zepeda.
Ahogy a városok egyre terjeszkednek, és egyre nagyobb területet vonnak el a természettől, különösen fontos megértenünk, mindez miként hat a körülöttünk élő, velünk együtt élő vadállatokra.