Az édesvízi állatok negyedét fenyegeti a kihalás

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) tartja nyilván azt, hogy az egyes élőlények gyakorisága alapján mennyire veszélyeztetettek, e fajok számára hozták létre 60 évvel ezelőtt a Vörös Listát. A világ összes ismert fajának 10 százaléka édesvízben él, és életükkel, jelenlétükkel emberek milliárdjai számára teremtik meg azt, hogy a víz iható legyen. Szerepük van az emberek megélhetésében, az árvizek szabályozásában, a klímaváltozás hatásainak mérséklésében – mégse figyelünk rájuk eléggé.

A Natrue folyóiratban közzé tett kutatási eredmény azt tárta fel, hogy a Vörös Listán szereplő édesvízi állatfajok mintegy negyedét fenyegeti a kihalás. Az adatokat jó 20 év alatt végzett felmérések során, a világ minden táján dolgozó, több mint ezer szakember munkájának köszönhetjük.

A legtöbb veszélyeztetett faj a Viktória-tóban (Afrika), a Titicaca-tóban (Dél-Amerika), a sri lankai nedves övezetben, valamint az indiai Nyugati-Ghátok (Ázsia) területén él. E helyek a legnagyobb édesvízi biodiverzitással büszkélkedhetnek, számtalan olyan fajjal, amely csak egy-egy helyszínen fordul elő.

Meglepő eredmény volt, hogy a felszín alatti vizekben jóval több fajt veszélyezteti a kihalás, mint gondoltuk. De a tavak, források, hévizek is súlyos helyzetben vannak, például a Fülöp-szigeteken a Lanao-tóban 2020-ban 15 halfajt kihalttá kellett nyilvánítani.

A legfőbb veszélyforrást a vizek szennyezése jelenti, ez különösen a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás területéről érkezik. Szintén súlyos veszélyt hordoz a természetes élőhelyek mezőgazdasági területté alakítása, vagy a folyókon épülő erőművek, gátak, no és a sóder- és homokbányászat (a sivatagi homok többek közt szemcsemérete és szemcséinek alakja miatt nem alkalmas építési célokra).

Kiderült, hogy bár a veszélyeztetett vízi állatok a legtöbbször ugyanott élnek, ahol a szintén veszélyben lévő kétéltű, madár, emlős vagy hüllő társaik, a speciális élőhelyük miatt más tényezők veszélyeztetik őket. Épp ezért külön természetvédelmi feladat e fajok megóvása.

Kiderült az is, hogy nincs különbség a veszélyeztetett vízi fajok számában a jó állapotú természetes vizek, és a nagy stressznek kitett, eutrofizált vizek közt. Ez azt jelenti, hogy hibás gondolat csak ezeket a vizeket óvni, sokkal fontosabb, hogy az édesvízi fajok minden egyes terület esetében bekerüljenek a természetvédelmi adatbázisokba, és figyelembe vegyék őket a stratégiák kidolgozása során.

A legnagyobb veszélyben a rákfélék vannak, 30 százalékukra leselkedik a kihalás, őket az édesvízi halak követik 26 százalékkal, majd a szitakötők a harmadik legveszélyeztetettebb csoport, itt a fajok 16 százalékát veszélyezteti a kihalás. „A legtöbb veszélyeztetett édesvízi állat, például a különböző rákfélék kicsik, a felszín alatt élnek, ahol nem látjuk őket, azonban apró méretüktől függetlenül nélkülözhetetlenek bban, hogy a tavak és folyók megőrizzék vizük egészségét, amely elengedhetetlen emberek milliárdjainak életéhez.” – mondta Dr. Stephanie Wear, a Conservation International természetvédelmi szervezet tengerbiológus alelnöke.

Hozzátette, a kutatás eredményét nem lesújtó hírként kell kezelnünk, hanem olyasmiként, ami tettekre indít, kétségbeesés helyett energiát, erőforrásokat kell befektetnünk a vízi környezetünk megóvásába. „Egészségünk, élelmünk, ivóvizünk és megélhetésünk is ettől függ.”