Kizárólag Magyarországon él ez a ritka állat

A különleges faj állománya egyre fogy, ezért mihamarabb fel kell lépni megmentése érdekében.

A magyar szöcskeegeret választották 2025-ben az Év Emlősének. Amint a Herman Ottó Intézet közleményéből kiderül, az Év Emlőse rendezvénysorozat minden évben más és más őshonos emlősállatunkra irányítja a figyelmet, elősegítve azok megismerését és hatékonyabb védelmét.
A magyar szöcskeegér (Sicista trizona) létezéséről az ezredforduló előtt még mit sem tudtunk. Annyi bizonyos volt, hogy élt Magyarországon egy különleges kisemlős, amely bár nevében egér, valójában csak nagyon távoli rokonságot ápol a közönséges egerekkel. Viselkedésében és életmódjában is egészen egyedi, például az egerektől eltérően valódi téli álmot alszik, évente csak egyszer szaporodik és táplálékának jelentős részét képezik a rovarok. Ráadásul nagyon szelíd, kézben tartva nem harap, nem próbál elmenekülni.
Az egykor sokfelé előforduló, hátán hosszanti fekete csíkot viselő szöcskeegér élőhelyeinek megszűnése miatt az elmúlt 150 évben egyre ritkábbá vált, olyannyira, hogy az utolsó példányt 1936-ban fogták meg a kutatók.
Hetven éven át senki nem találkozott egyetlen élő példánnyal sem, és akár kipusztultnak is hihettük volna, ha nincsenek olyan „szakértők”, akik ez idő alatt is jó néhányat tudtak fogni belőle.
Ezek a „szakértők” pedig nem voltak mások, mint a baglyok, az éjszaka rendíthetetlen „adatgyűjtői”, akik a szőröstül-bőröstül lenyelt zsákmány emészthetetlen (csont, szőr vagy toll) részeit kis köpetek formájában szétszórják pihenőhelyeik közelében. Ezekből gondos kutatói kezek összegyűjtenek évi néhány ezret és a bennük lévő csontokból meg tudják állapítani, hogy milyen állatot fogyasztottak el a szárnyas ragadozók. Ilyen bagolyköpet-elemzésekből tudtuk, hogy a szöcskeegér továbbra is tagja a magyar faunának, éli rejtett életét, igaz, egyre kevesebb és kevesebb helyen.
A rejtőzködésnek végül 2006-ban lett vége, amikor magyar kutatók a Borsodi-Mezőségben több éves próbálkozás után végre befogtak egy élő példányt. A következő évtized kitartó kutatásai, genetikai és morfológiai vizsgálatai ezután igazolták, hogy a nálunk élő szöcskeegér nem azonos a keleti sztyeppéken elterjedt más rokon fajokkal, hanem teljesen különálló faj. Ezzel nemcsak a tudományos, hanem a magyar neve is megváltozott, így már nem a csíkos szöcskeegér, hanem a sokkal találóbb magyar szöcskeegér névre hallgat.
A fajnak jelenleg mindössze két aprócska állományát ismerjük a világon, egyik a már említett Borsodi-Mezőségben él, a másik egy Kolozsvár melletti élőhelyen. Ráadásul a két állomány alfaji szinten eltér egymástól, ezért külön nevet is kaptak: az Erdélyi-medencében az erdélyi szöcskeegér honos.
Ha tehát ez az állat eltűnik hazánkból, úgy az egész világon is kihal.
Éppen ezért nagyon fontos megismernünk környezeti igényeit, azonosítanunk a veszélyeztető tényezőket, illetve kidolgoznunk a fennmaradását szolgáló megőrzési terveket.
A ritka magyar szöcskeegér veszélyeztetett fajként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, állománya folyamatosan fogyatkozik. Magyarországon fokozottan védett állat, természetvédelmi értéke 1 millió forint.