Ritka költőfaj, de gyakori téli vendég nálunk a kontyos réce

A példányok már télen párba állnak, de a násztevékenységük csak áprilisban kezdődik.
Az ipari ülepítő tavak a szocialista kor jellegzetességei voltak, később ezeket horgásztavakká alakították át. Ajkából mesterségesen várost csináltak, majd rátelepült az ipar, határában két ilyen, nagyobb méretű tó is fennmaradt, ami nagyon jót tett a tavakban szegény tájnak.
Szeretem ezeket a helyeket, legfőképpen télen, horgászok nélkül. Ekkor szoktak itt átvonulni, rövid időre megpihenni a búvárok, récék és egyéb vízi madarak. A Széki-tavat tápláló Csigere-patak menti égerligeteket különösen kedvelem.
Pár hete kontyos récék (Aythya fuligula) kisebb csapata időzött a sejtelmesen párába burkolózó tavon.
Hazánkban ritka költőfaj, ha meg is telepedik, inkább a Dunántúlon láthatjuk, nagyobb számban telelni érkezik hozzánk. A példányok már télen párba állnak, de násztevékenységük csak áprilisban kezdődik.
A faj a mélyvizű, kristálytiszta erdei tavakat kedveli. A fészkét száraz fűből, nádtörmelékből készíti, gyakran zöld növényi részeket épít bele, fészkére jellemző a sötétbarna pehelybélet. Magányosan, de telepesen is költ.
Tojásainak a száma öt és tizenkettő között változik. Huszonnégy nap a kotlás ideje, a fiókái két hónap után tanulnak meg repülni.

Az úgynevezett bukórécék közé tartozik, míg a gyakori tőkés récéket tótágast állva láthatjuk a vízben táplálkozva, ő alábukik. Csigákat, rovarokat, növényi részeket fogyaszt.
Vadászata nem megengedett, Magyarországon védett madárfaj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.