A vadvirágok védelmében össze kell fogni

A botanikus kertek nemcsak arra valók, hogy az ember egy lélekmelengető sétát tegyen árnyas fái és üde virágágyásai közt, hanem világszerte rendkívül fontos tudományos munka zajlik a díszes kertek hátterében. Egy újonnan, a Nature Ecology & Evolution folyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint sürgős összefogásra van szükség. Enélkül nehéz volna megóvni a világ leginkább veszélyeztetett növényfajait a kihalástól. A kutatást a Cambridge-i Egyetem ismertette. 

A kutatásban egy évszázad adatait (1921-2021) vizsgálták át, felmérve miként változott a botanikus kertekben és arborétumokban a növénygyűjtemények összetétele. A kutatók arra jutottak, hogy valószínűleg az élő növényekből álló gyűjtemények elérték a kapacitásuk lehetséges csúcsát. Ráadásul, mivel a vadonban élő egyedek gyűjtését korlátozzák a veszélyeztetett fajok körében, így pont e fajok kellő mértékű genetikai sokféleségét se lesznek képesek megőrizni az intézmények.

Az adatok arról vallanak, hogy globális szinten ezek az intézmények nem tudják gyűjteményeikben a veszélyeztetett fajokat megőrizni, holott egyre nagyobb a kockázata azok kihalásának. Ez azt jelenti, hogy a botanikus kerteknek sürgősen össze kell fogniuk e cél érdekében.

A környezet átalakulása, a klímaváltozás számos növényi közösséget is alaposan megváltoztat. Vannak ennek a folyamatnak vesztesei, olyan fajok, amelyek emberi segítség nélkül például képtelenek lesznek megfelelő, új élőhelyre jutni. Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk e fajoknak segíteni, arra volna szükség, hogy összehangolt és tervezett módon kezeljék a botanikus kertek azt a gyűjteményt, amelyben a

A Riói Egyezmény (1992.), amely pont a biológiai sokféleség megtartását célozta meg, gyakorlatilag ellehetetlenítette a növények begyűjtését akkor is, ha azok pont a sokféleség védelmét szolgálnák. Az egyezmény gyakorlatilag megfelezte a vadonból begyűjthető növények mennyiségét, és azok nemzetközi cseréjét is megakadályozta. Míg ezek rendkívül fontos eredmények akkor, ha arra gondolunk, hogy például a magánkertekbe kerülnének át a vadvirágok, az összehangolt védelmüket sem teszi lehetővé a szakmai szervezetek számára.

A világ növényi sokféleségének 40 százaléka veszélyben van, ám az egyes botanikus kertek önmagukban nem elegendőek a védelmükre. Alapvető fontosságú a kutatók szerint, hogy az egyedi helyszíne élő gyűjteményeit afféle globális, közös gyűjtemény részeinek tekintsék, csak így lehetne hatékonyan megóvni e fajokat.

Ennek részeként hatalmas szükség volna a déli féltekén is nagy gyűjteményeket kialakítani, hisz a biológiai sokféleség is ott csoportosul. Vannak ugyan már most is pozitív példák, de egyelőre ez még ritkaság, és szervezett összefogás nélkül nem is lehet jobbá tenni a helyzetet.

A klímaváltozás a botanikus kerteket is érinti, s erre is gondolni kell a növények védelmének megszervezésében. Könnyen lehet, hogy a védendő fajok számára már nem lesz megfelelő egy-egy helyszín éghajlata, emiatt is fontos a globális összefogás. Annál nagyobb egy faj túlélésének esélye, minél több helyszínen tartanak fenn a példányaiból egy genetikailag is sokszínű csoportot.