Már a költésre készülnek az Alföld védett madarai

A nemzeti park területén más tavaszi jelenségek is megfigyelhetők már, megjelentek például az aggófüvek és a pongyola pitypangok virágai, az énekesmadarak pedig dalolni kezdtek. Emellett esténként több rovarokra vadászó denevér is megjelenik.

Az utóbbi évek enyhe telein jellemző, hogy a korábban délre vonuló vörös vércsék közül egyre többen áttelelnek hazánkban. A tél folyamán mindig magányosan lehet megfigyelni őket, amint fák csúcsáról kémlelik a tájat, vagy éppen a levegőben szitálva lesik zsákmányukat. A januári jó időben azonban már párba állva voltak megfigyelhetők, amint egy kiszemelt költőláda, vagy varjúfészek fölött ültek.

A vércsékkel ellentétben a csókák kifejezetten társas madarak. Ők alapvetően az országban töltik a telet, és a tél folyamán is csapatba verődve figyelhetők meg, amint élelem után kutatnak a pusztákon, szántóföldeken. A vércsékhez hasonlóan a január végi jó időben ők is párba álltak.

A csókák varjúfélék lévén nagyon intelligens és fejlett kommunikációval rendelkező madarak. A csókapár tagjai különböző hangszínekben képesek kommunikálni egymással, illetve egymást kurkásszák, szoros kapcsolatot ápolnak.

Már-már emberi viselkedésre hasonlít, ahogyan a kiszemelt fészkelőhelyeket nézegeti a pár.

Szorosan egymás mellett üldögélnek, miközben hol egyikük, hol másikuk ugrik le megvizsgálni a költőládát. Kívül-belül megnézik, közben olykor odaszólnak párjuknak, mintha megbeszélnék, hogy kinek mi a véleménye a leendő lakóhelyről.

A csókák (Corvus monedula) egyébként kedvelik az ember közelségét, gyakran épületek zugaiban fészkelnek és a nagyvárosokban akár az emberek között a teljesen fátlan utcákon is szívesen mozognak. Gyakran telepszenek meg épületek zugaiban, öreg platánok odúiban, tornyokban, padlásokon, kéményekben. Magyarországon védett állatnak számítanak, akár a vörös vércsék, természetvédelmi értékük 50 ezer forint.