Saját jégmentesítő rendszere van a jegesmedvének

A jegesmedvék szőre és a bőre alatt vastag hájréteg segíti a hőszigetelést, ez azonban azt is jelenti, hogy a szőre felszíne ugyanolyan hideg lehet már, mint a környezete. Ez pedig az állat életmódjából adódóan a jegesedés veszélyét is magában hordozza, ám az esetek elsöprő többségében mégse lesz jeges a bunda.

Könnyen érthető, hogy egy ragadozó számára se az nem jó, ha nehezíti a mozgását a jég, se az, ha zajjal jár, ahogy a szőrén kiülő jég s felszínen súrlódik. A jegesmedve hangtalan mozgása olyannyira hatékony, hogy az eszkimók is arra használják fel a bundáját, hogy maguk is csendben mozoghassanak.

De vajon miként oldja meg a medve, hogy ne fagyjon a szőrére a víz? Egy nemrégiben, a Science Advances  folyóiratban publikált kutatás tárta fel a jegesmedve szőrének jégmentesító módszerét. E módszerből kiindulva környezetbarát jégmentesítő-és védőanyagokat, sízéshez szükséges technológiát fejleszthetünk majd ki.

A pingvinekről már korábban kiderült, hogy a tolluk szerkezete jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy ne fagyjon rájuk a jég. A kutatók először azt gondolták, talán a medvék esetében is szőrszálak szerkezetében rejlik a nesztelenség, azonban a mikroszkópos vizsgálatok azt mutatták, a mackók szőrszálai pontosan olyanok, mint a mi hajunk, vagy más állatok szőrei. Ezt követően a kutatók a szőrt bevonó olajokra koncentráltak. Azt vizsgálták meg, hogy mennyire képes rátapadni a víz és a jég a szőrre.

Összehasonlították a jegesmedve szőrét, emberi hajat és sífókákat úgy, hogy a medvebunda minták közt volt, amelyet alaposan kimostak, a sífókák közt pedig volt, amit speciális bevonattal is kezeltek. (A sífóka a túrasízés során a léc aljára erősített szőrös szalag, ami a síző menetirányában segíti, hátrafelé pedig gátolja a csúszását – eredetileg fókabőrből készült.)

Azt, hogy mennyire tudott ráfagyni a jég az adott mintára, úgy tudták megvizsgálni, hogy megmérték, mekkora erő szükséges az elmozdításához. Mérték azt is, hogy mennyi időbe telt, míg a víz ráfagyott a mintára, illetve azt is megmérték, mennyire volt alapvetően víztaszító a minta. A vizsgálatokkal arra jutottak, hogy az eredeti (nem mosott) medveszőrre ráfagyasztott jégdarab eltávolításához mindössze negyedannyi erő kellett, mint a mosott (vagyis természetes olajától megszabadított szőr esetében.

A sílécek fókabőre és a természetes állapotú (olajos) medveszőr azonos mértékben taszította a jeget. Az emberi haj, bár szintén zsírosodik, távolról se olyan jó jegesedésgátló, mind a medve szőre.

Ezt követően elemezték a medveszőrön lévő, faggyúmirigyei termelte természetes olajok összetételét is, háromféle különböző módszer segítségével. Így sikerült a különböző lipidek és viaszok arányát feltárni, és az is kiderült, hogy a jegesmedve „jégelhárító” olaja eltérő összetételű, mint számos más, nedves környezetben élő állat szőrének olajai. Ezek segítségével a medve már a vízből kimászva a bundája nedvességének elsöprő többségét le tudja rázni magáról, a maradékot, ami rá tud fagyni, fagyottan képes lerázni a bevonatnak köszönhetően.

A legfőbb összetevők a glicerinek és a viaszok voltak a mackóbunda jég elleni védelmében. Ezen összetevők ismeretében azután majd készíthetünk jobb vagy épp környezetre nem káros sívaxokat, vagy más hasonló, jegesedést gátló bevonó anyagokat.