Sokan nem is tudják, hogy kuvikok mellett élnek

Ez a bagolyfaj nagyon jól érzi magát a lakott területeken, ám többnyire rejtve maradnak az emberek előtt.

Lakott területekre is szívesen beköltözik hazánk egyik gyakori bagolyfaja, a kuvik – derül ki a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság közleményéből. Mint írják, jelenlétükről legnagyobb eséllyel a tél második felének melegebb napjain szerezhetünk tudomást, ilyenkor ugyanis gyakran a házak kéményein melegednek, napoznak.
Magyarországon kilenc bagolyfaj költ rendszeresen, közülük négy a lakott településeken is. A kuvikra és a gyöngybagolyra kifejezetten jellemző, hogy az emberi építmények tetőszerkezetében költ, de esetenként a macskabagoly és az erdei bagoly is a lakott területeken neveli fel fiókáit.
A négy fajból a kuvik (Athene noctua) a legkisebb testű: körülbelül 20 centiméter hosszú, tömege csak ritkán haladja meg a 200 grammot. Jellemzően külterületi tanyák, majorságok, állattartótelepek háborítatlanabb épületrészeit választja, de a lakott települések kertes házas övezetében szintén rendszeres költőfaj.
Sokan nem is tudnak arról, hogy a környezetükben kuvikok költenek.
Erről csak ilyenkor, a melegebb tél végi napokon győződhetnek meg, az év többi időszakában ugyanis csak sötétedéskor bújnak elő rejtekhelyükről. A tél végi napsütést azonban még a kora délelőtti és a napnyugta előtti órákban is szívesen élvezik, a fűtéstől átmelegedett kéményeken láthatjuk őket a leggyakrabban. Ebben az időszakban már egyébként is aktívak, zajlik a területfoglalás és a párba állás.
Faluhelyen főként az Alföldön gyakori költőfaj, de a nagyvárosok peremkerületeinek kertes házainál is előfordul. Nem teljes mértékben kötődik az emberi településekhez, természetes élőhelyeken is előfordul, ahol nagyobb faodvakban költ, de a zárt erdőket elkerüli. Táplálékának döntő részét a kisebb rágcsálók, egerek, pockok képezik, de nyáron nagyobb rovarokat, például szöcskéket, sáskákat, ganajtúróbogarakat is fogyaszt.
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint nem fenyegetett, ám Magyarországon a mezőgazdaság átalakulása, a tanyák csökkenése, az állattartás visszaszorulása miatt élőhelye szűkül. Éppen ezért hazánkban fokozottan védett fajnak számít, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.