Egyre többet tudunk a tengeri teknősök ifjú éveiről

A tengeri teknősök frissen kikelt egyedei a tengerbe vetik magukat, majd mintegy 10 évvel később térnek vissza a partok közelébe – de vajon mit csinálnak a közbülső időben? A fiatal éveikről alig valamit tudtak a szakemberek, így leginkább csak feltételezések voltak erről. A természetvédelemben pedig ritkán jó ötlet feltételezésekből kiindulva döntéseket hozni egy-egy állat védelméről.

Egy amerikai kutatócsoport 2011-2022 között összesen 114 vadon élő tengeri teknős (7 faj képviselőit) ifjoncot szerelt fel 9,5 dekás nyomkövetős jeladókkal azzal a céllal, hogy kiderítsék, merre is töltik ezeket az elveszett éveket az állatok. Habár a jeladók nem örök életűek, a növekvő teknőspáncél leveti magáról néhány hónap után a ragasztást, de így is elegendő adathoz jutottak a szakemberek.

Az eredményt a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban publikálták. Annak köszönhetően végezhették el a felmérést, hogy a nyomkövetők mérete csökkent és sokat javult az áramellátásuk is. Korábban ennek köszönhetően fogságban felnevelt teknőssel már végeztek vizsgálatot, de a mostani az első, amelyben vadon élő állatok szerepeltek.

Amikor a teknősöket szabadon engedték a jeladók rögzítése után, minden esetben egy-egy úszó bóját is kiengedtek ugyanott, amelynek útvonalát aztán össze tudták hasonlítani a teknősökével. Ebből született a talán legfontosabb eredmény is.

Kiderült: a teknősök nem egyszerűen sodródnak a tengeráramlatokkal, hanem aktívan, saját döntéseik szerint úsznak is, az áramlatoktól eltérő útvonalakon. Ez különösen a partok közelében volt hangsúlyos, távolabb maradtak a parttól, mint a bóják. Beigazolódott, hogy a Floridától nyugatra lévő tengeri terület, a kontinentális self nem túlzottan mély vizei különösen fontosak a teknősporontyok számára a Mexikói-öböl területén.

Ma már az is világos, hogy nagyon sok függ attól, a világ mely részén él egy teknős. Az azonban nagyon valószínű, hogy sok esetben egy-egy állat az egész életét azonos óceáni medencében tölti. Vannak azonban olyan régiók is, ahol a teknősök két óceáni medence közt vándorolnak fiatal és felnőtt életük során. Például a brazil partoknál született álcserepesteknősök felbukkannak az USA keleti partjainál, de akár az Azori-szigeteknél is.

Azonban az erős óceáni áramlatoknak igenis fontos szerepük van, elősegítik a kis teknősök túlélését. A legfontosabb teknős-szaporodóhelyek mind olyan áramlatok közelében vannak, amelyek ezt lehetővé teszik, pl. Dél-Afrikánál az Agulhas-áramlat, Észak-Amerikában a Golf-áramlat, Japánban a Kurosió-áramlat.

Az Észak-Atlanti térségben különösen fontos szerepe van a Sargassum moszatnak a kis teknősök életében, de az egyelőre nem világos még, hogy mi a helyzet ott, ahol nincs jelen ehhez hasonló moszat. A lebegő moszat otthont és táplálékot is ad a teknősöknek egyébként.

A teknősök e korai életszakaszát, amelyről szinte semmit se tudtunk, korábban óceáni szakasz néven emlegették, azonban az új eredmények szerint ez nagyon leegyszerűsíti a helyzetet. A kutatók azt javasolják emiatt, hogy inkább hívják terjeszkedési szakasznak e fiatal éveket. A nem csak sodródó teknősök viselkedését amiatt is fontos megérteni, mert így tudhatjuk, miként tudunk fellépni az olyan negatív hatások ellen, mint az olajszennyeződések, a halászat, vagy akár a klímaváltozás.