Itt táplálkozik a földközi-tengeri megafauna

Nagy termetű tengeri állatok, mint a tengeri emlősök (cetfélék, tengeritehenek,fókák), teknősök, nagyobb halak (cápa, rája, tonhal és társai), de még a nagyobb termetű tengeri madarak is a tengeri megafauna részei. Ezek a fajok pusztán a méretük miatt is meghatározó részei a tengeri ökoszisztémának és a táplálkozási láncnak. Egy, a PNAS folyóiratban publikált kutatás nemrégiben azt mérte fel, hogy a Földközi-tenger megafaunája számára melyek a legfontosabb táplálkozási helyszínek.

A Földközi-tenger különleges helyszín, biológiai sokfélesége igen nagy mindannak ellenére, hogy sok évezredes emberi jelenlét nehezíti az állatok életét. A világtengerek alig 1 százalékát teszi ki a területe, ám a fajgazdagságában a világ tengeri állatainak 10 százaléka él itt, nagyon sok endemikus fajjal.

A tenger mintegy 4,1 millió nagy termetű állat otthona, azonban eddig nem készült olyan felmérés, amelyből kiderült volna, honnan szerzi be ez az állattömeg az élelmét, és végül is mivel csillapítja étvágyát. Ezt a kérdést válaszolták most meg a kutatók, a nyári időszakra vonatkozóan.

A tengeri megafauna harmadát fenyegeti jelenleg a kihalás, sok esetben az emberrel való versengés és a járulékos fogás (mindkettő a halászatban) a legnagyobb kihívás ezen állatok számára. Tovább nehezíti életüket a növekvő tengeri forgalom – a Mediterráneumban zajlik a világ tengeri forgalmának 30 százaléka – , a zajszennyezés, és számos más emberi hatás is. A tengeri hőhullámok (amelyeket részint az emberi okú klímaváltozásra lehet visszavezetni) szintén veszélybe sodorják e fajokat.

A kutatók az állatfajok életének energiamérlege alapján végeztek számításokat, vagyis egy-egy faj esetében, annak testmérete, élettevékenysége alapján kiszámították, mennyi energiát tartalmazó élelemre van szüksége. Ezt aztán az adott faj táplálékának energiatartalmával vetették össze, és így kiderült, hogy például egy vészmadárnak mennyi halat kell felfalnia a sikeres élethez. Összességében kiszámították, mennyi eleséget kell a Mediterráneum tengeri megafaunáját képező állatoknak elfogyasztani, és ezek földrajzi elhelyezkedése milyen.

A 4,1 millió állat (a tengeri teknősöktől kezdve a delfineken, tonhalakon, vagy épp kardhalakon át a viharmadarakig) a nyári időszakban 1,6 millió tonna élelmet fogyaszt el. A kutatók állatcsoportonként is kiszámolták, így például megtudhattuk, hogy a Mediterráneum cápái egy nyáron csupán 10 ezer tonna élelmet fogyasztanak. A legtöbb élelmet a cetfélék eszik meg, ezen belül is a csíkos delfin a nyertes, e faj 350 ezer tonna táplálékot vesz magához a nyári hónapok során. A zsákmányfajokat a lábasfejűek (polip, tintahal) vezetik, 740 ezer tonna fogy belőlük.

A részletes adatok alapján kiszámítható, hogy egész évre vetítve milyen igényeik vannak ezeknek az állatoknak, és az hol is összpontosul. Így pedig a halászati adatokkal is össze lehet hasonlítani ezeket, így az is kiderült, hogy a Földközi-tenger nyugati medencéjében ütköznek az ember és az állatvilág érdekei a leginkább.

Az efféle adatok alapján azután precízen meg lehet tervezni az egyes veszélyeztetett tengeri életközösségek védelméért tett intézkedéseket. A kutatók hangsúlyozták, hogy a jól működő ökoszisztéma mind a tengeri megafauna számára, mind az ember számára megfelelő életlehetőséget biztosít.