Harcoló ragadozó madarakat figyeltek meg az Alföldön

Amint az igazgatóság közleményében kitér rá, a természetben a vadászat nem mindig ér véget a préda elejtésével, a zsákmányt meg is kell védeni. Sok állat ugyanis vadászat helyett inkább mások fogását igyekszik elcsenni.

A kerecsensólymok például gyakran fosztanak ki más fajokat, vagy kisebb fajtársakat, ha azok már sikeresen zsákmányt ejtettek. A sirályok és varjak is előszeretettel lopnak halakat vagy más prédát, akár egymástól, akár más állatoktól. Ezt a viselkedést kleptoparazitizmusnak nevezik, és különösen ott figyelhető meg, ahol a gyors reakció és a dominancia előnyt jelent. Az erősebb, vagy ügyesebb ragadozó így energiát spórolhat meg, miközben más vadászott helyette.

Ezt a jelenséget – kissé szokatlan módon – ezúttal két tojó kékes rétihéja esetében figyelték meg február első napjaiban, a székkutasi gyepek felett.

A lopni szándékozó madár hosszú másodpercekig kergette a másik tojót, a végén már közelharcot vívtak a zsákmányért, amely valószínűleg egy mezei pocok lehetett.

A végeredmény azonban egyikük számára sem lett kedvező: a pocok a földre pottyant, így mindketten éhesek maradtak.

A kékes rétihéják csak a téli időszakot töltik nálunk és ilyenkor fő táplálékuk a mezei pocok. Napközben magányosan vadásznak, de néha előfordul, hogy közelebb kerülnek egymáshoz. A mostani, táplálékban szűkebb télen pedig ők is megpróbálkoznak a fent leírt módon zsákmányhoz jutni. Az is előfordul, hogy a nagy küzdelem során elejtik a prédát és mindkét madár hoppon marad, ahogyan ez most is történt.

A kékes rétihéja (Circus cyaneus) gyakori téli vendég és átvonuló hazánkban. Európa jelentős részén költ is, de a Kárpát-medencében a 20. század óta nem fészkel. A nálunk áttelelő példányok létszáma néhány ezerre tehető. Magyarországon védett állat, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.