Így állíthatnánk helyre a vadméhek állományát

A házi méhek menedzselt állományai igen fontosak a mezőgazdaságban, mint a monokultúrák, így például a repce vagy a napraforgó beporzói. Emiatt gyakran találkozhatunk a szántók szélén kihelyezett kaptárakkal, azonban ha elvirágzott az a növény, amely miatt kikerültek egy helyre, akkor a vadvirágokról fognak gyűjteni. Természetesen ugyanez igaz arra is, ha a méheket nem beporzásuk miatt, hanem pusztán a méztermelés miatt vitték ki az adott helyre.

Ez azt is jelenti, hogy a rétek virágainak természetes beporzóit háttérbe szorítják jelenlétükkel. Ahol házi méhek vannak, ott a vadméhek mind létszámukban, mind faji sokféleségükben igencsak megszenvedik ezt.

Egy új kutatásban a Pennsylvania Állami Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoport azt mérte fel, mi történik, ha a „legeltetett” házi méheket eltávolítják egy korábban általuk használt területről. A Journal of Insect Science folyóiratban közzé tett eredmények reménykeltők.

Egy vadvirágos rét saját ökoszisztémával rendelkezik, megvannak azok a rovarközösségei, amelyek az ott élő növények beporzását elvégzik. Vannak szép számmal specialisták, vagyis olyan rovarok, amelyek egy-egy bizonyos növényért „felelősek”, és e növényeket más rovar nem is képes beporozni. Ha egy ilyen jól működő ökoszisztémába néhány kaptár házi méhet helyeznek ki, az felér egy ökológiai katasztrófával a vad élőlények szempontjaiból.

A házi méh hatalmas tömegben lepi el a rétet, ám sok növényt nem tud vagy nem akar beporozni, mert anatómiája erre nem is teszi alkalmassá. Azonban jelenlétében a természetes beporzók eltűnnek, nem tudják felvenni a versenyt a háziállataink tömegével. Mivel a vad beporzók és a növények hosszú évmilliók óta együtt fejlődtek, így felborul az egész ökoszisztéma. Ez a helyzet pontosan olyan zavarást eredményez, mintha mondjuk kiborulna a réten egy tartály rovarirtó.

A világ sok helyén helyszínről helyszínre hordozzák a kaptárakat, a kutatók most a Tibeti-fennsík területének rétjein végeztek vizsgálatokat. E helyről tudni kell, hogy a poszméhek különös gazdagsága jellemzi, afféle poszméh-forrópontnak tekinthető. Hasonló gazdagság jellemzi a mérsékelt övi növényeket is. Mivel a régióban nincs intenzív (rovarirtókat és más vegyszereket használó) mezőgazdaság, ezért a rétek állapota természetesnek mondható, az egyetlen emberi hatás a vándorló jakok legeltetése.

E területnek nem őshonos rovarja a házi méh (Apis mellifera), de vándorméhészek 1981 óta a hűvösebb nyár és a virágokban gazdag rétek miatt hordanak ide kaptárakat. Általában 60-100 kaptárral érkezik egy-egy méhész, amelyeket egy adott ponton, évente ugyanazon helyszínen kirak. A kaptárakat a helyszínt átszelő főútvonal mentén helyezik ki, így mérhető, hogy ettől mekkora távolságban érezhető még a házi méhek jelenléte.

A kutatást 2017-ben végezték, ekkor egy fesztivál miatt a méheket több mint 10 kilométerre elvitték a korábbi helyeikről. Ez adott lehetőséget a kétféle felmérésre: egyrészt megmérték, mi történik azokon a réteken, ahova újonnan behurcolták a házi méheket, másrészt azt, hogy miként változnak azok, amelyek pedig szerencsésen megszabadulhattak tőlük.

A kutatók ezeken túl olyan réteket is megvizsgáltak, ahol soha nem voltak kaptárak még. Minden helyszínen rendszeresen megfigyelték és felmérték az ott megforduló összes méhet – vadméhet és házit egyaránt.

A mérésekkel arra jutottak a szakemberek, hogy egy évvel a házi méhek eltávolítása után jórészt helyreállt a vadméhek közössége. Ez azt is jelenti, hogy itt nem haltak ki a vadméhek, hanem valószínűleg csak áttelepültek máshova. Viszont erre csakis az adott esélyt, hogy nincs intenzív mezőgazdálkodás a régióban, és különösen sok a vadvirág. Azonban olyan helyen, ahol az itteninél szegényesebb természeti körülmények állnak fenn, és sűrűbben helyezkednek el a házi méhek (tipikusan bármilyen fejlettebb régióban), egyáltalán nincs garancia rá, hogy ugyanilyen pozitív eredmény születne.

Kivételt a bányászméhek (Andrena) jelentették, ezek a gyakori és igen fontos beporzók a házi méhek eltávolítása után se tértek vissza. Míg a házi méhet sosem látott réteken egy bányászméh-faj volt a domináns vadméh, a háziaktól visszakapott területen kissé átalakult a fajok összetétele. A visszakapott réteken a bányászméh hiányát azonban pótolták más vadméhek, így legalábbis a vizsgált időszakban, itt kissé nőtt is a vadméhek sokfélesége.

A világszintű rovarlétszám-csökkenést az emberi tevékenység okozza, amelynek része, hogy átalakítjuk a természetes környezetet, és idegenhonos fajokat – így például háziállatokat – viszünk oda. A házi méhek ugyan jó hatásúak lehetnek egyes mezőgazdasági terményre, azonban a vadvirágokért versengenek a vadon élő beporzókkal, és így jelentősen hozzájárulnak a világ rovarállományának zuhanórepüléséhez. Sajnos a házi méhek PR-ja sokkal jobb a vadméhekénél, ezért sokan még mindig azt hiszik, hogy ők a megmentendő méhek, holott a világon a házi méhek száma közel másfélszeresére  nőtt az elmúlt 30 évben.

Jó volna olyan kompromisszumos módszert találni, amelyben mind a vadméhek és más vadon élő beporzók nyernének, és emellett a méhészek számára is megfelelő maradna a megélhetés. A természetes élőhelyek állapotát hosszú távon csak úgy lehet garantálni és fenntartani, ha abban a méhészek is felelősen vesznek részt.