Már költenek hazánk hatalmas, gyönyörű ragadozó madarai

A napokban a Balaton-felvidék síkvidéki és erdős részein jártam, ahol nagy nagyítású teleszkópom segítségével, tisztes távolságból szemügyre vettem néhány rétisas (Heliaeetus abicilla) fészket. A hatalmas madarak már megkezdték a kotlást, a fajnál a pár egyik tagja a fészken, míg a másik a fészek közelében egy-egy száraz fa csúcsán ülve, őrködve vigyázz párjára.

Fészekalja kettő-három szennyes fehér alapon ritkán foltozott tojásból áll. Néha a tojások egyszínű sárgásfehérek. Évente csak egyszer költ, egész esztendőben a költőhely közelében tartózkodnak a párok, a fészek tatarozása sok esetben már decemberben megkezdődik.

A faj fő táplálékát, a halakat az erdők lábánál megbúvó halastavakról zsákmányolja. Az erdő azon részén, ahol fészkel, védő zónát alakítanak ki a természetvédelmi szakemberek. Bármiféle fajta erdészeti tevékenység tilos ezeken a helyeken, ameddig a hazánkban ritka ragadozó madár nem repíti ki a fiókáját. Korán, már február végén lerakja a tojást, a kotlás ideje több mint egy hónapig tart.

A legkisebb zavarásra is a levegőbe emelkednek az addig a fészek szélen ücsörgő öreg madarak.

A hatalmas, kétméteres szárnyfesztávolságot is elérő sasok a fészek felett méltóságteljesen keringenek.

Gyakran „kaffogó” riasztó hangjukat hallatják. Az ornitológusok a fióka kirepülése után ellenőrzik a fészek alját, az itt fellelhető táplálékmaradványokból tudnak következtetni, hogy milyen zsákmányállatokkal etették a sas fiókát.

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

A hatvanas években a vegyszerek használata sajnálatos módon drasztikusan lecsökkentette az európai és a hazai rétisas állományt. Ekkor néhány pár fészkelt csak Magyarország területén, napjainkban a védelem eredményeként közel 400 rétisas pár költ az országban. A faj hazánkban védett, természetvédelmi értéke egymillió forint.