Személyre szabott a hangyák és hernyók együttműködése

A hazai lepkebarátok előtt sem ismeretlen a jelenség, a hangyaboglárkák (Maculinea vagy újabban Phengaris) nem képviselőinek hernyói hangyák közt nevelkednek fel. A brazil Sao Paolói Kutatási Alap (FAPESP) számolt be arról a kutatásról, amelyben a hangyák és a hangyaboglárkák közti kapcsolat során létfontosságú illatanyagokat, azok szerepét vizsgálták.

Az Insect Science folyóiratban közzé tettek szerint egy-egy brazil lepkefaj kimondottan csak a vele kapcsolatban álló egy-egy hangyafajjal képes jó viszonyt kialakítani. Ha nem a megfelelő illatanyagot hordozza egy hernyó, akkor a hangya végez vele. A szövetséges faj esetében azonban az illatanyag azt jelzi a hangyának: gyere, itt a jutalmad a védelemért!

Az érintett lepkefajok a mozaiklepkék (Riodinidae) családjába tartoznak, ezek a lepkék a boglárkák közeli rokonai. A kutatók a Mato Grosso területén lévő kutatóállomáson a két lepkefaj (Juditha molpe és Nymphidium chione) hernyóit felcserélték, vagyis a velük szoros kapcsolatban álló hangyáktól (Dolichoderus bispinosus és Pheidole biconstricta) elválasztva a másik fajjal kapcsolt hangyához emelték át. Az eredmény csúnya mészárlás lett annak ellenére, hogy a hernyók a hangyák számára fajól függetlenül cukoroldatot választottak ki.

Megvizsgálták a tápnövények, illetve a hernyók külsején lévő szénhidrogén molekulákból álló védőréteget, amely az illatanyagokat is hordozza. Ezek az illatanyagok e fajok esetében jelentősen eltérnek a növény és a hernyó között.

Egy korábbi kutatásban a szakembereknek már sikerült azt igazolniuk, hogy egyes lepkék pont azzal védekeznek a hangyák támadása ellen, hogy a tápnövényükkel azonos illatanyagokat választanak ki afféle álarcként. Most azonban nem ez volt a helyzet, a lepke és a növény illata eltért.

A kísérletek másik fázisában a hangya-lepke kapcsolatot meghagyták, csak azt a növényt cserélték ki, amelyen a hernyó élt. Ez esetben semmi sem változott, a hangyák és a hernyók továbbra is teljes harmóniában élték közös életüket. Amikor a hangya a csápjaival megsimogatta a hernyók édes mézharmatot kiválasztó szerveit, és ennek hatására megjelentek az első cseppecskék, onnantól fogva a hangya óvta a hernyókat.

Amikor a lepke-hernyó párokat felcserélték, a hernyók a hangya érintésére ugyan hasonlóan reagáltak, azonban a hangyát csak egy egészen rövid időre tudták a hernyók így „lefizetni” a mézharmatukkal. Nem sokkal eztán a hangyák azt a testtáját érintgették a hernyónak, amely a velük való kommunikációt szolgálja, ám ez a testrész nem reagált a megszokott módon a felcserélt hangyafaj érintésére.

Innentől kezdve elszabadult a pokol, a hangyák a rágóikat nagyra tárva harapdálni kezdték a hernyót. A Pheidole biconstricta esetében még a hangyakatonák is megjelentek, és szó szerint feldarabolták a hernyót. A csereberét szinte egyetlen hernyó se élte túl.

A lepke nőstények csak arra a növényre rakják le petéiket, amelyeket a megfelelő, velük a hosszú, közös evolúciós múltban társult hangyafaj látogatja. A kikelő hernyócskákat a hangyák védelmezik a ragadozóktól, a védelmük nélkül sokkal kevesebb hernyó élhetné meg a lepkekort. A hernyók által kiválasztott illatanyagok a hangya számára jelzik, hogy a megfelelő, velük társult lepkefajról van szó