Ezek a polipok igazán mérgező párkapcsolatban élnek

A nagyon erős mérget termelő kékgyűrűs polipok közé tartozik az a faj, a Hapalochlaena fasciata, amelyről nemrégiben derült ki, hogy a mérgét a párzás során is használja. A polip halálos idegméreggel, tetrodotoxinnal (TTX) rendelkezik, amelyet a vele szimbiózisban, a nyálmirigyében élő baktériumok állítanak elő.

Az idegméreg alapvetően a nagy méretű zsákmány lebénítására szolgál, de időnként az embert is megharapja a polip, halált okozó harapásával pedig, érthető okból, igencsak rossz hírnévre tett szert. Bár minden polip termel mérget a vadászatát segítendő, az apró kékgyűrűs polipok messze kiemelkednek rokonaik közül a méreg erősségében.

Ausztrál kutatók nemrégiben felfedezték, hogy a hím polipok, a náluk kétszer nagyobb termetű nőstényeket is lebénítják párzáskor, ráadásul annak aortáját célozzák be a harapásukkal. Ennek pedig az a célja, hogy elkerüljék azt, hogy a nőstény felfalja őket. Az ideiglenesen lebénított nősténnyel aztán sikeresen párosodhat a hím.

Egyébként számos állat, így a lábasfejűek körében – ide tartoznak a polipok is – igen gyakori a szexuális kannibalizmus. Ez az emberi szemmel kegyetlen szokás alapvetően azt segíti elő, hogy a kicsinyeket világra hozó nőstények több tápanyagból tudjanak gazdálkodni, ezzel pedig az apaállat halála elősegíti az utódok sikerét. A polipoknál ehhez az is hozzáadódik, hogy a mama a kikelésig őrzi a tojásait, és eközben a legtöbbször semmit se eszik.

A polipok emiatt a kannibalizmus miatt legtöbb esetben olyan stratégiával élnek, hogy a párzáshoz használatos specializált karjukat (ennek hectocotylus a neve) hosszabbra növesztik a többinél. A polip a párzáskor a hímivarsejteket tartalmazó csomagocskát e kar végén lévő „kanál” segítségével juttatja a nőstény ivarnyílásába. (Egy-egy párzás során akár számos spermacsomagot is átadhat a hím a nősténynek.) Ha a nőstény a párzás után azonnal támad, néhány faj esetében legfeljebb e kartól szabadul meg a hím polip. Azonban a kékgyűrűs polipok párzáshoz használt karja rövid, és nem is lecsatolható.

A kutatók az ausztrál partoknál élő polipokat fogtak be vadon, majd szállították őket a kísérletekhez a laborba, ahol egyedi akváriumokban kaptak szállást az állatok. Egy külön, a megfigyelésekhez előkészített akváriumba raktak át egy-egy hímet és nőstényt, először egy kis válaszfal két oldalára, majd a válaszfalat kiemelték. A polipok viselkedését kamerákkal (köztük víz alattiakkal) rögzítették.

A megfigyelések szerint a párzás elején a hímek a nőstény azon testrészét kiválasztva, amerre annak a főverőere húzódik, kis harapást ejtettek, és egy kis mennyiségű mérget juttattak így az érbe. Ettől a nőstény ideiglenesen lebénult, és a hím telipakolhatta az ivarsejtjeivel. Amikor a nőstény kezdte visszanyerni uralmát a teste felett, a hím lelépett.

Gyakorlatilag úgy használja fel a mérgét a hím polip, mint egyesek a nemi erőszakhoz, az áldozat elkábítására használt GHB-t. A kísérletekben megfigyelt nőstények mind helyrejöttek, és sikeres volt a tojásrakásuk is. Egyébként ezek a nőstény polipok a tojások kikelése után el is pusztulnak, a hímek pedig a párzási időszakot követően.