Trópusi rovarok láthatóak ebben a budapesti lepkeházban

Március 29-én nyitotta meg kapuit Magyarország első lepkeháza, a Papilonia Lepkevilág, ahol a látogatók testközelből figyelhetnek meg különféle fajokat. Szajki Bálint, a 24.hu fotóriportere a helyszínen tekintette meg a budapesti gyűjteményt, a National Geographic magazin hazai, online kiadása pedig kérdésekkel fordult Vigh Attilához, a Papilonia ügyvezető igazgatójához.

Mexikótól Ausztráliáig

Csehországban már nyolc Papilonia lepkeház működik, az utóbbi években pedig Németországban és Szlovákiában is megnyílt egy-egy helyszín. A budapesti Papilonia március végén nyitotta meg kapuit, a gyűjteményben mintegy 20–30 faj tekinthető meg, ezek száma folyamatosan változik.

Vigh Attila szerint bizonyos rovarok kifejezetten az év egy-egy szakában érkeznek, erről folyamatos tájékoztatást ad a lepkeház közösségi oldalán. A közelmúltban például atlaszlepke-bábok (Attacus atlas) kerültek a létesítménybe – kikelve ez a világ legnagyobb ismert lepkefaja.

A beszerzés a Papilonia helyszínek együttműködésében történik, a legtöbb báb amszterdami transzferrel érkezik Budapestre.

Kifejezetten sok rovar jön Mexikóból, El Salvadorból, illetve az Amazonas vidékéről, de Ázsia trópusi éghajlatú országaiból, így Malajziából, a Fülöp-szigetekről, Indonéziából és Indiából is.

A szubszaharai Afrikában honos fajok sem ritkák, alkalmanként pedig ausztráliai egyedek is láthatóak.

16 fotó

Fontos, hogy a gyűjteményben nem szerepelnek védett fajok, sőt, egy-egy rovar bizonyos területeken még kártevőnek is számít. Ilyen többek között az eredetileg Ázsiában és Ausztráliában honos citruspillangó (Papilio demoleus), amely invazív fajként számos térségben károsítja a citrusféléket.

A Papilonia közvetlenül nem végez természetvédelmi munkát, a bábkereskedő partneren keresztül azonban a forgalom egy része a lepkék természetes élőhelyének védelmét támogatja.

Nem csak lepkék

Mint Vigh Attila elmondta: a budapesti helyszínt Jules Verne (Verne Gyula) Utazás a Föld középpontja felé című regénye ihlette, a belső tér így egy föld alatti, dzsungelszerű világot imitál. A helyszínen egyébként nemcsak lepkék láthatóak, hanem

• zebrapintyek (Taeniopygia guttata);
• sirálykapintyek (Lonchura striata domestica);
• kínai törpefürjek (Excalfactoria chinensis);
• közönséges pézsmateknősök (Sternotherus odoratus);
• aranyhalak (Carassius auratus);
• valamint egy, a brnói Papilóniából mentett térképteknős (Pseudemys concinna hieroglyphica).

A reptetőtér trópusi jellegű, télen-nyáron 27–28 Celsius-fokos, páratartalma pedig 70 százalékos. Ez az itt tartott lepkék számára ideális környezetet teremt.

Vigh Attila szerint a körülmények kialakításához elengedhetetlen volt a cseh partnerek segítsége. A hőmérsékletért és páratartalomért egy nagy teljesítményű gépház felelős, ezt egy teljesen automatizált, kontrollált rendszer biztosítja. „Még a természetes fényt imitáló lámpák helyének kialakítása és működtetésük is nagy szakértelmet igényelt, hogy a pillangók este ki tudják pihenni magukat, nappal pedig aktívak legyenek” – teszi hozzá.

8 fotó

Fontos tervezési szempont volt továbbá a levegő mozgatásáért felelős befúvók és elszívók elhelyezése, de hasonló aprólékossággal gondolták át a többi állat igényeit is. A kínai fürjek számára például több helyen kavicslépcsőket hoztak létre, ezekre szárnyaik használata nélkül is fel tudnak futni.

Vigyáznak a rovarokra

A lepkék, különösen a szárnyaik, köztudottan érzékenyek, ami kiemelt törődést igényel. Éppen ezért a reptetőtérben a szakértők nemcsak hasznos információkkal látják el a látogatókat, hanem külön odafigyelnek a rovarok védelmére, így kerülve el az állatok esetleges sérülését.

A stáb összetétele meglehetősen vegyes. A tulajdonosok közül ketten több mint öt éve foglalkoznak lepkeházak működtetésével, az állatok szakmai felügyeletéért egy csehországi biológus felel, akad a csapatban állatorvosi asszisztens, és a munkát egy állatorvos is támogatja szükség esetén.

A Papilonia Lepkevilág az állatjóléti szempontok mellett arra is hangsúlyt fektet, hogy a vendégeket közelebb vigyék a természeti világhoz. Vigh Attila szerint a helyszínen igyekeznek megtanítani az embereknek: érdemes úgy együtt élni ezekkel az állatokkal, hogy miközben csodáljuk őket, vigyázzunk is rájuk.