7000 év sötétség után éledt fel egy alga

A Leibniz-kutatóhálózat Warnemündei Balti-tengeri Kutatóközpontja (IOW) egy igen érdekes felfedezésre jutott: egy több mint 6800 éve elzárt üledékrétegből előkerült algafaj példányait sikerült feléleszteniük . A baktériumoktól az emlősökig számos élőlény képes valamiféle nyugalmi állapotba jutva hosszabb-rövidebb kedvezőtlen időszakokat átvészelni anélkül, hogy a megszokott mértékű anyagcsere zajlana a szervezetében. Ezekre a pihenő időszakokra általában felkészülnek az élőlények, energiatartalékaikat feltöltik, és olyan védelmi mechanizmusokat kapcsolnak be, amelyek óvják sejtjeiket.

A fitoplankton, vagyis az algafélék is képesek ilyen pihenő időszakokat átélni, ekkor lesüllyednek a víz fenekére, ahol az üledékben, oxigénmentes környezetben maradnak fenn. Az efféle lerakódások ráadásul időkapszulaként tanúskodhatnak a korábbi ökoszisztémáról, annak tagjairól, az időközben lezajlott genetikai változásokról.

Ilyen fitoplankton után kutattak a német vezetésű csoport tagjai a Balti-tenger üledékében. 240 méteres mélységben emeltek ki üledékfuratokat, majd ezek üledékmintáiból kilencben sikerült megfelelő tápanyagok és körülmények közepette „feléleszteni” néhány algát.

A diatóma, más néven kovamoszat sejtjeit különös, kovából felépülő kemény váz fogja körbe. Ez a váz fennmarad a sejt pusztulása után is, nyomai mikroszkopikus kövületek formájában árulkodnak a múltról. Számos fajuk láncokat alkotó közösségekben él, ilyen a most talált faj is.

Minden egyes mintában ugyanaz a diatóma éledt fel a kedvezőre fordított körülmények hatására: a Skeletonema marinoi. Ez a különös egysejtű meglehetősen gyakori tagja a Balti-tenger fitoplankton-közösségének, és a tavaszi algavirágzásokban is főszerepet vállal. A legidősebb minta, amelyből sikerült feléleszteni a sejtjeit, körülbelül 6871 éves volt.

A felélesztett sejtek növekedtek, szaporodtak, fotoszintetizáltak, pont úgy, ahogy a mai fajtásaik teszik. Ez azt jelenti, hogy a több évezrednyi nyugalmi állapot során megőrizték összes képességüket. A 7000 éves diatómasejtek pontosan ugyanolyan ütemben osztódtak (átlag háromnaponta), mint a mai rokonaik. A fotoszintézise során termelt oxigén mennyisége is a mai fajtársakéhoz hasonló mértékű volt.

A minták genetikai elemzése azt is igazolta, hogy ezek valóban a régmúlt algái, s nem véletlen szennyeződés nyomán kerültek a mintákba. Az egyes korok mintái eltérő genetikai csoportokat alkottak. E vizsgálat azt is igazolta, hogy a Balti-tenger ezen egysejtűinek generációi miként változtak meg az idők során. A régmúlt algáinak e módon végzett vizsgálatával pedig a tenger múltjába is betekinthetnek a szakemberek.