Városi zajban még a pók is másféle hálót sző

A zajszennyezés ránk emberekre, az egészségünkre is negatívan hat, de az állatvilágot se  kíméli. A kommunikációt is akadályozza, megváltozik tőle például a madarak vagy a békák éneke, mind hangerőben, mind hangmagasságban.

A pókháló rezgéseket közvetít, így egy cseppet sem szabad csodálkozni azon, hogy erre is hat a zajos környezet. Egy nemrégiben, a Current Biology folyóiratban közzé tett kutatásban a Nebraska-Lincoln Egyetem szakemberek ez utóbbit vizsgálták, és arra jutottak, másféle hálót kénytelen szőni a zajban élő pók.

Egy észak-amerikai zugpókfélét, az Agelenopsis pennsylvanica fajt vizsgálták meg. E pókok jellegzetes hálóit egy nagy kiterjedésű, lepedőszerű, kusza szövedék alkotja, amelynek mélyén egy tölcsér alakú területet épít az állatka, és ott elbújva figyeli a felbukkanó prédát. Hasonló pókok hazánkban is élnek, például sűrűbb bokrokban bárhol megfigyelhetjük őket.

A kutatók arra jutottak, hogy e pók hálói másképp közvetítik a rezgéseket, ha zajos területen épültek. Ez a felismerés arra utal, hogy maga a pók készíti úgy a hálót zajos környezetben, hogy még a zaj ellenére is hozzájusson a rezgésekbe kódolt információkhoz.

A városi és a vidéki pókok eltérően is reagáltak a zajos környezetre.

A szakértők városi és vidéki környezetekben befogott 60 pók hálóit mérték fel. A pókok számára csendes, vagy zajos mesterséges környezetet biztosítottak, és megvárták, míg azok megszövik a hálójukat. A kész hálók esetében pedig már mérhető volt, miként terjednek a rezgések a finom selyemszálakon.

Eltérés volt e kétféle zajszintű területről származó pókok hálói közt abban, hogy miként is közvetítik a rezgéseket. A kutatók szerint a pók korábbi környezetének hatása ez a rugalmas hálóépítési készség, és talán már a pókok genetikájában is megmutatkozhat az eltérés.

A vizsgált pókfaj hálói gyakran különféle tereptárgyak (növények, kövek) felszíneit kötik össze, így minden olyan rezgést is átvesznek, amely e tárgyakat éri, ezzel a környezeti zajszennyezést is. A kutatók abból indultak ki, hogy a pók valószínűleg a hálója kialakítása segítségével igyekszik elkerülni az emberi zajok okozta zavarokat – a mérések ezt igazolták is. A városi pókok a zajos kísérletek során olyan hálókat építettek, amelyek kimondottan rosszul továbbították az ember okozta zajok széles frekvenciáit, a pók számára fontos információkat viszont megfelelően.

A vidéki pókok pedig, ha zajos környezetbe helyezték őket, úgy készítették a hálókat, hogy az a pók számára lényeges rezgéseket felerősítette, mintegy felhangosították ezeket a hangokat. Ez azt is jelenti, hogy a pók a környezete zajszintjének megfelelően bizonyos frekvenciákat képes volt letompítani, míg másokat pedig felerősített, s ezzel a számára fontos információk jutottak csak el hozzá. A kutatók szerint a pók azért volt ideális alany e vizsgálatokhoz, mert a hálója révén anélkül „vallott” a zaj elleni védekezésről, hogy az idegeit kellett volna vizsgálni.

Mindezek nemcsak a pók csodás képességeiről vallanak, hanem új vizsgálati irányokat is megnyitnak. Könnyen lehet, hogy számos állat például azzal igyekszik csökkenteni a zajszennyezés hatását, hogy a környezet meghatározott pontjain helyezkedik el és az ott hallható hangokból szűr le következtetéseket. (Gondoljunk csak arra, miként közvetítik a hangokat egyes épületek belső felületei, és így kihallgathatjuk az épület távoli pontján állók beszélgetését!) A kutatók a következőkben szeretnék még azt is megérteni, miként érik el a pókok e zajszűrést: a háló szálainak feszességét állítják be, vagy épp a szálak találkozási pontjait építik máshova?