Klímacsapdákká válnak a hegytetők

A felmelegedés elől számos állat és növény igyekszik olyan élőhelyekre, ahol még a számára kedvező körülmények megmaradtak. Ez nagyon sok esetben azt jelenti, hogy e fajok egyre magasabbra költöznek a hegyekben, így igyekeznek a nagyobb tengerszint feletti magasság nyújtotta, egyelőre még hűvösebb klímát kihasználni.

Azonban „hegymászás” közben se az állatok, se a növények nem tudják azt, hogy nem lehet a végtelenségig felfelé menni, a hegynek egyszer csak vége lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy visszaút híján a korábbi menedék csapdájává válik e fajoknak.

Nagyon kevés azonban az olyan adat, amelyekből a természetvédelemben döntéshozók a rovarokra vonatkozó információkhoz juthatnának. Így pedig nincs esélyünk se mérsékelni e folyamatot.

A Yale Egyetem kutatója, Wíalter Jetz vezette vizsgálat során a világ több mint 12 ezer lepkefajának földrajzi elterjedését, valamint rokoni kapcsolatait elemezték. Ebből kiderült, hogy a lepkék legnagyobb fajgazdagságban a trópusi és szubtrópusi hegyvidékeken vannak jelen, a fajok kétharmada hegylakó. Ez pedig azt jelenti, hogy a hegyekben 3,5-szer több lepke-forrópont (különösen fajgazdag élőhely) található hegyekben, mint síkvidéken.

Azonban ezek a hegyek és környezetük igen gyors átalakuláson megy keresztül a klímaváltozás miatt. A kutatók számításai szerint a trópusi lepkék számára megfelelő hőmérsékletű helyszínek közel kétharmada megsemmisül 2070-re, vagyis egyre kisebb lesz, majd eltűnik az a hegyi környezet, ahol e lepkék még képesek volnának megélni. Fajok ezreire vár a kihalás évszázadunkban, ennek következtében.

A lepkéket mindenki szereti, színeik, elegáns alakjuk és mozgásuk könnyen az ember szívébe lopja magát. Azonban ezen túl azt is érdemes róluk tudni, és ez csak még csodálatosabbá teszi őket, hogy evolúciójuk során a növényekkel hosszú évmilliókon keresztül együtt fejlődtek. Részint mint beporzók, részint mint a növényeket fogyasztó fajok fontos részei az ökoszisztémának. Ha ez a sok évmillió alatt kifejlődött egyensúly megtörik, annak tovagyűrűző hatásai lesznek. Sajnálatos módon azonban a rovarvilágra nem figyeltek eddig oda azok, akik a biológiai sokféleség megőrzésén munkálkodnak.

Eddig azonban nem is létezett olyan felmérési eredmény, amely alapján a legnagyobb sokszínűségű területek, a ritka fajok elhelyezkedése és a klímaváltozásban érintett régiók földrajzi eloszlását összehasonlították volna. A lepkék esetében ez jelentősen eltér attól, amit a madarak, a kétéltűek vagy az emlősök esetében már feltártak a korábbi vizsgálatok.

Sajnos ez azt is jeleneti, hogy a közkedveltebb állatok megőrzésére indított akciók a lepkék számára szinte semmit se jelentenek. Azonban a most elvégzett felmérés adataival lehetőséget biztosít arra, hogy a jövőben a lepkéket is figyelembe vegyék a természetvédelmi törekvések során.

A nagyobb biztonságot persze az jelentené, ha sikerülne a szén-dioxid-kibocsátásunkat jelentősen fékezni, emellett a lepkék legfontosabb élőhelyeit, és vándorlási útvonalait külön is védeni tudnánk. Így esély lenne arra, hogy a lehető legtöbb ma élő fajt megőrizhessük a jövő generációi számára is.